Krimirajongók oldala

Vámpírok.

Mi jut az ember eszébe erről a terminusról? Sejtelmes romantika, vér és vörös rózsák, halálos szerelem, fülledt erotika. Szerencsésebb esetben: kelet-európai hiedelmek, ódon várak, kegyetlenkedő arisztokraták, rémdrámák.
A vámpírtörténet, amelyet most elmesélek, nem tartalmaz semmilyen természetfeletti elemet, romantikusnak pedig kiváltképp nem nevezhető. A főszereplő vámpírnak pedig a történet szomorú végén nem karót döftek - és nem a szívébe -, hanem a halálos gyógyszerkoktélt tartalmazó tűt a vénájába. A történet viszont még Krimiblog kategórián belül is megérdemli a "csak erős idegzetűeknek!" és a "16 éven aluliaknak nem ajánlott" megjelölést.

1998 tavaszának közepén járunk, Texas állam Donna nevű, nagyrészt hispánok által lakott városkájában.
Az április 17.-éről 18.-ára virradó éjjelen a 21 éves Noe Carizzales születésnapi ünnepséget rendezett a lakásán; a társaságban megjelent - többek között - a 12 éves David Cardenas, a 15 éves Andres Rafael Chapas és a 21 éves Pablo Lucio Vasquez társaságában.

Cardenasnak (a képen balra) a buli utáni reggelen nyoma veszett. A hozzátartozók azonnal értesítették a rendőrséget.

Az ügy nem volt bonyolult: annak alapján, hogy a fiatal Cardenas-t hol látták utoljára, a Carizzales-lakáshoz vezettek a nyomok.

Noe Carrizales, aki galeritagnak vallotta magát, önként jelentkezett a rendőrségen, hogy tanúvallomást tegyen. Mint magyarázta: azért tanúskodik, hogy gátat szabjon a szárnyra kelő pletykáknak, amelyek szerint neki is, a galerinek is, amelybe tartozik, köze van a kiskamasz eltűnéséhez.

Carrizales tehát előadta a nyomozóknak: ő volt a házigazda az összejövetelen, amelyen a trió megjelent. Édesanyja felfigyelt arra, hogy Cardenas és Chapas marihuánát szívnak, és rászólt a fiára: mondja meg a vendégeknek, hogy hagyják ezt abba. Ezt Carrizales meg is tette.
A tanú beszámolt arról is, hogy megkérdezte Vasquez-t: galeritag-e? A kérdezett tagadólag válaszolt. "Egyedül nyomulok" - mondta.

A tanú emlékezete szerint körülbelül nyolc karton sört vásároltak be az összejövetelre.

Névtelen bejelentés alapján jutott a nyomozás el odáig: a szerencsétlenül járt Cardenas fiút Vasquezék társaságában látták utoljára, amint a Chapas lakásból egy másik ház felé indultak.

A Chapas lakáson lefolytatott házkutatásban vérnyomok jelenlétét észlelték a padlón.

A további kutatások a Farm-to-Market Road 493-tól egy mezőgazdasági területre vezettek, ahol - a földutat szennyező vércsíkok alapján - az eltűnt fiatal - erősen oszlásnak indult - holttestét megtalálták.
A maradványok egy rakás alumíniumlemez alatt rejtőztek, súlyosan megcsonkítva. Az áldozat egyik karját teljes mértékben lemetszették, a másiknak csak darabjai hiányoztak. A bal lábat eltávolították. A hátról széles sávban hiányzott a bőr. A fejet megskalpolták, és láthatóan megkísérelték elválasztani a testtől. Az igazságügyi orvosszakértő szerint a halál beállta után is olyan súlyosan meggyalázták a holttestet, hogy az el nem távolított testrészekben is eltört számos csont.

Egy tasak marihuánát is találtak a helyszín közelében.
A Chapas lakásból egy lapátot, valamint két fémcsövet foglalt le a rendőrség, mint bizonyítékot.

Egy valamirevaló pszichothriller rémregényben nyilván hosszú oldalakon keresztül csigáznák az olvasók idegeit a nyomozás bonyodalmaival, de ebben a - nagyon is valós - esetben az ügy felderítése egyáltalán nem volt bonyolult. Könnyedén eljutottak Vasquez-hez és Chapas-hoz, akiket minden további nélkül le is tartóztattak.

Vasquez rendkívül készségesen együttműködött a rendőrökkel. Részletes beismerő vallomást tett - tulajdonképpen már a letartóztatása pillanatában is vallott: amikor a zsarvak lekapcsolták, és elvették tőle az övet, amelyet viselt, elmagyarázta: a vérnyomok, amelyeket az övön találni, a kisfiútól származnak.

A vallomás teljes mértékben alátámasztotta a helyszínen talált bizonyítékokat. Vasquez kertelés nélkül előadta, hogy azon az estén számottevő mennyiségű alkoholt fogyasztott a társaság (a Carizzales által említett sörmennyiségen kívül említést tett egy üveg tömény szeszről, amelyet hármasban ittak meg); emellé marihuánát szívtak, ő maga még kokaint is fogyasztott.
A fiatal Cardenas-t fejbevágta egy vascsővel, és elvágta a torkát. Ekkor Chapas segítségével átvonszolták az - ekkor még életben lévő - Cardenas-t a négysávos úton, és a szántóföldön tovább folytatták a piszkos munkát.

Figyelemre méltó a tettes alacsony iskolázottsága (mindössze nyolc általánost végzett) és primitívsége. A - videóra vett - kihallgatáson látszik, hogy úgy mesélt a történtekről, mintha fel sem fogta volna valójában, mit művelt. Nem tűnt szellemileg retardáltnak, egyszerűen mintha olyan primitív egyén lett volna, aki nincs tisztában tettének fajsúlyával.

Kezdetleges szókincsével (az a benyomásom támadt a videó láttán: nem úgy beszélt amerikaiul, mint a spanyol ajkúak általában, nem borzasztó akcentussal és kerékbe törve a nyelvtant, tehát angol nyelvterületen nőhetett fel; a szegényes szókincs tényleg a műveletlenségre és alacsony intelligenciára utalhatott az ő esetében) a következőképen számolt be az áldozat további kínzásáról: vállon szúrta, és megitta a kibuggyanó vért.
"Az arcom a vérével volt tele. Mondott valamit. Motyogott, vagy valami. A fejem egyik oldala azt mondta: rosszat csináltál. A másik oldal azt mondta: folytasd, folytasd!"

Beismerte, hogy megkísérelte a lapáttal eltávolítani az áldozat fejét, de a további csonkításokat tagadta.
"Az ördög rendelkezett úgy, hogy vegyem le (Cardenas) fejét, de nem jött le. Magamon kívülre kerültem, amiért ezt hallottam a fejemben."

Chapas meg sem próbálta megakadályozni, vagy lebeszélni Vasquez-t a brutális tett végrehajtásáról.

Vasquez megbánta tettét, és állítása szerint az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejében.
"Magamat is meg akartam ölni."

Őt is, Chapas-t is felnőttként hallgatták ki és emeltek ellenük vádat.
A tetteseknek három - a nyilvánosság előtt meg nem nevezett - rokona ellen is eljárás indult, mert megkíséreltek "falazni" Vasquez-nek és Chapas-nak. Ezeket a bűnpártoló családtagokat pénzbüntetésre, illetve rendőrségi felügyelet alatt eltöltendő próbaidőre ítélték; egyiküket Guatemalába toloncolták.

A - Texas államban meglehetősen gyakori - bigott vallásosság eredményeként, a bűncselekményt a közvélemény összefüggésbe hozta különféle sátánista, okkult praktikákkal. Az áldozat vérének megivása szinte magától értetődővé tette, hogy a médiában a gyilkost "vámpír" néven tették ismertté.
A bűnügyi szakértők szerint szó sem volt semmiféle diabolista szertartásról. "Tényleg csak egy szociopata volt" - vélekedtek a szakemberek Vasquez-ről.

Chapast - aki a bűncselekmény elkövetésekor mindössze 15 éves volt - 35 év szabadságvesztésre ítélték.
Vasquez halálbüntetést kapott. A helyi jogszabályok ekkoriban nem is ismerték az "elmeállapota miatt nem büntethető" kitételt, legfeljebb a szellemi retardációt ismerte a törvény betűje. Ez pedig Vasquez esetében nem állta meg a helyét - primitív volt ugyan és alulkvalifikált, de semmiképpen nem minősült értelmileg visszamaradottnak.

Az üggyel foglalkozó rendőrök között is akadtak, akik nem titkolták magánvéleményüket: a szegénység önmagában véve is súlyos probléma (sokan a reménytelen anyagi helyzetük miatt sodródnak különböző bűncselekményekbe), de az aluliskolázottság, és a szülők nemtörődömsége is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egy ilyen tragédia bekövetkezhetett.
Többen is kifejezték értetlenségüket: hol voltak a szülők ilyenkor? Hogyan történhet meg, hogy egy 15 éves fiatal már nemcsak iszik, hanem füvet is szív? Miért nem érdekelte a Cardenas szülőket, hogy a 12 éves David merre jár pénteken késő este; miért csak másnap reggel tűnt fel nekik, hogy a gyerek nem ért haza? (Az áldozat is füvezett és ivott, már ilyen fiatalon!)

Vasquez 17 éven át várt a halálos ítélet végrehajtására. A kivégzés időpontjának közeledtével az Associated Press interjút kért tőle, de ő nem volt hajlandó nyilatkozni a riportereknek. Hallgatása újraélesztette a "Satanic Panic" néven ismert jelenséget, amely az ügy tárgyalásakor is megjelent.

Vasquez-t 2016. április hatodikán végezték ki. 38 éves volt.

A hagyományos "special meal" szokását Texasban már évek óta beszüntették, ezért - ne higgyetek annak, amit Henry Hargreaves rekonstruált fotóin láttok! A börtönmenüben tényleg ez szerepelt aznap: Salisbury steak barna mártással, rizs, zöldségmix, zöldborsó, szárazbab rancher módra, szeletelt kenyér és vajas-diós-barnacukros brownie - de a saját fejemet eszem meg, ha a szerencsétlen halálraítéltek a Huntsville Unit-ben tényleg egy ilyen kivitelezésű kaját ehettek meg azon a napon.

A szegénység és a bűnözés összefüggéséről még egy adalék: Vasquez családjának fogalma sem volt arról, honnan teremthetnék elő az útiköltséget, hogy haza tudjanak menni az ítélet végrehajtása után. A neten tehát gyűjtést szerveztek, hogy az útiköltségre és a temetésre kalapozzanak. Csak, hogy ne legyenek illúzióitok: a nagy lehetőségek hazájában is ismert a mélyszegénység fogalma :(

Vasquez utolsó szavai:

"Csak a családomnak szeretnék köszönetet mondani, anyukámnak és apukámnak és a nővéremnek és Sabrinának. Szeretlek Mercedés. Sajnálom - David családjának. Csak így lehet nekem megbocsájtani. Egyenesen megkapjátok az igazságotokat. Ez minden. Bízok Jézusban."

Egy hatóanyagot - pentobarbitált - tartalmazó injekcióval végezték ki. Amint a szer adagolása megkezdődött, Vasquez szédülésre panaszkodott. 24 perc múlva nyilvánították halottnak.