Krimirajongók oldala

Miután a Conny Lund Koue sérelmére elkövetett gyilkosságot bevallotta egyáltalán nem kedvelt grillcsirkénk, a randers-i nyomozók azon tanakodtak: lehetséges vajon, hogy ennek a vadállatnak nem ez volt az első gyilkossága?

Már a nyomozás korai szakaszában kiderült, hogy a grillcsirkét több, mint négy évvel azelőtt kihallgatta a koppenhágai rendőrség egy másik gyilkosság ügyében. A grillcsirkének volt alibije az illetékes időpontra, és sem közvetlen, sem közvetett bizonyítékot nem találtak arra, hogy ezt a bűntettet ő követte volna el.
A randersi nyomozók számára most, a Conny Lund Koue-ügy felderítése után mégis gyanússá vált, hogy ennek az 1971-ben megtörtént koppenhágai gyilkosságnak több momentuma is átfedésben áll a randersi esettel. Ezért elkérték a négy évvel azelőtti kihallgatási jegyzőkönyveket és nyomozati anyagot a koppenhágai rendőröktől.

Nézzük, hogy a randersi zsarvak mely részletekre kapták fel a fejüket!

1971 augusztus 18.-a nagyon szép nap volt. A nap melegen sütött, és sokáig világos volt - ezért a nyolcéves Connie Jacobsen megkérte édesanyját: engedje meg, hogy a szokásosnál tovább maradhasson kint játszani a többi gyerekkel. Anyukája beleegyezett, azonban kislánya lelkére kötötte: este nyolcra mindenképpen legyen otthon ő is, ötéves kisöccse, Frank is!

Háromnegyed nyolc tájban a kis Frank, egy vele egykorú játszótársával (talán véletlen, hogy ennek a kislánynak Jannie volt a neve?), nekiláttak megkeresni Connie-t - meg is találták a Fensmarkgade 41-es számú lépcsőház kapualjában, egy hatalmas vértócsa közepén. Még élt.

A kisfiú becsengetett egy földszinti lakásba, és az ajtót nyitó hölgynek rémülten elmondta, mi történt. A nő 19 óra 52 perckor hívta a rendőrséget és a mentőt, eközben a kis Jannie lélekszakadva rohant ki az utcára, és az ott tartózkodó, akkor 13 éves Karina Jensennek kétségbeesetten újságolta el, hogy valami szörnyű történt Connie-vel. A nagyobb lány sietett a Fensmarkgade 41. szám alá, ahol legnagyobb döbbenetére látta, mi történt. Ezután lélekszakadva rohant Connie szüleihez - Connie édesapja, az akkor 28 éves Bent Jacobsen, és fivére, Niels azonnal a helyszínre siettek... és a kislány a szemük láttára halt meg. Amikor a mentők megérkeztek 19 óra 57 perckor, már csak a halál beálltát állapíthatták meg.

A koppenhágai nyomozók hamarosan megállapították: a kislány gyilkosát egyetlen felnőtt sem látta, az utcán a gyerekek mindenféle felnőtt felügyelet nélkül játszottak.
Ez különösen megnehezítette a nyomozást, mert gyerekeket soha nem egyszerű kihallgatni. Részint az ügy súlyossága miatt rendkívüli óvatosságot igényelt, hogy a lehető legkevesebb pszichés károsodást okozzanak a kis tanúknak; részint pedig azért, mert a gyerekek általában nehezen tudják eldönteni ránézésre, hogy egy felnőtt hány éves lehet, és a személyleírásaik sokszor pontatlanok.
Ebben az esetben is problémát okozott ez.
Egy ötéves kislány azt állította: a bácsi, akit látott a lépcsőházból kijönni, harminc éves lehetett, 183 centi magas, sötét haja volt ősz csíkokkal, cipzáras dzsekit viselt, világos nadrággal és fehér inggel. Továbbá arra is felfigyelt, hogy a bácsi mintha bevizelt volna; legalábbis nedves folt volt látható a nadrágján. Egy sárga színű női biciklivel távozott a helyszínről. Egy másik kihallgatás során azt is elmondta: az illetőnek vastag fekete keretes szemüvege volt.

Egy tizenéves lány, aki a gyilkosság idején a 41.-es szám kapuja mellett haladt el, azt vallotta: egy 50 év körüli férfi éppen ekkor jött ki a kapualjból, dús, őszes haja volt, sötét kabátot és szürke nadrágot viselt. Láthatóan rossz lehetett a lelkiismerete valamely ok folytán.

Ez a fiatal tanú is megerősítette azonban, hogy a férfi sötét keretes szemüveget hordott.

A kérdés tehát bonyolulttá vált.
A két tanú ugyanazt a férfit látta?
Ha igen, úgy 30, vagy 50 év körül lehetett?
Kerékpáron, vagy gyalog távozott?

Az első napok eredménytelen nyomozása után megszületett a határozat arról, hogy a dán televízió közzétegyen egy fantomrajzot a feltételezett tettesről.
A rendőrség nem különösebben lelkesedett az ötletért, hogy a fantomképet publikálják - egy ilyen portrénak ugyanis éppen annyi hátránya, mint amennyi előnye lehet. Még ha el is vezethet a rajz a bűncselekmény tetteséhez, megtörténhet, hogy értékes információkkal rendelkező tanúk nem jelentkeznek a fantomrajz láttán - hiszen az nem hasonlít az általuk látott személyre.

Már a gyilkosság utáni napon kihallgattak egy házaspárt, akik a közelben laktak. Az ő lakásuk ablakai t.i. arra az udvarra néztek, ahol a gyerekek játszottak.
A házaspár elmondta: a gyilkosság felderítéséhez sajnos nem áll módjukban hozzájárulni, ugyanis - noha otthon tartózkodtak a bűneset idején - nem láttak és nem hallottak semmit, ugyanis a tévéhíradót nézték.
Beszámoltak arról is: húsz éves fiuk, Claus Kai Berggren nem volt otthon a gyilkosság idején.
A férj előadta: fia távozott otthonról még a bűncselekmény megtörténte előtt, hogy menyasszonyát meglátogassa. Az idősebb Berggren a konyhaablakból látta, amint fia az udvaron keresztülhalad a kerékpárján a Fensmarkgade-hoz vezető kijárat felé.

Néhány nappal később Berggrent felkereste a rendőrség. A jómadár ekkor azt állította: a gyilkosság idején éppen útban volt - vagy lehet, hogy már meg is érkezett - barátnőjéhez, Jannie-hez, aki a Hothers Plads-on lakott. Azt vallotta, hogy a hátsó kijáraton távozott a házból, és így a - részben zárt - udvarra jutott ki.
Emlékezett arra, hogy gyerekek játszottak az udvaron, amikor kerékpárjával a Fensmarkgade-ra távozott.

Tagadta, hogy bármi köze is lett volna a gyilkossághoz, amelynek áldozatát csak látásból ismerte. Gyakran látta játszani a többi, utcabéli gyerekkel az udvaron.

Berggren hibátlan alibivel rendelkezett. Menyasszonyánál, az akkor 17 éves Jannie-vel töltötte az egész estét. A lány - akivel néhány hónappal később össze is házasodtak - igazolta ezt az alibit; sajnos néhány nagyon fontos perccel elvétette a visszaemlékezést.

A rendőrök ezért most kikérdezték Jannie-t is, aki egy érdekes dolgot mondott.
Határozottan emlékezett: Berggren aznap kicsit későn érkezett, este nyolc körül - holott korábbra ígérkezett!
Ezt azzal magyarázta Jannie-nek: valami történt egy kislánnyal a házukban, ezért késett el.

Amikor a zsarvak elétárták felesége vallomását, Berggren beismerte: igen, ez így volt. Most már, úgy tűnt, hajlandó emlékezni arra, hogy otthonról este negyed hét körül indult el, és útközben betért néhány sörözőbe. Ezért érkezett késve Jannie-hez.

A késés eltérő okával való konfrontálódásra sem jött zavarba. Valószínűleg összekeverte a napokat, mondá.

A rendőrök erre felkeresték az összes kocsmát, amelyekről Berggren azt állította, hogy útba ejtette őket a kérdéses napon. Nem találtak sem pro, sem kontra bizonyítékot semmire.

Egy újabb kihallgatás során Berggrennek eszébe jutott, hogy milyen ruhákat viselt aznap, amikor Connie Jacobsent meggyilkolták. Határozottan emlékezett arra, hogy a munkaideje lejártával néhány kollégájával elmentek egy kocsmába. Vacsorázni hazament, este fél hét körül. Megmosakodott és átöltözött; majd negyed nyolc tájban egy közeli sörözőt ejtett útba, mielőtt elment Jannie-hez.
Egyedül lépett be a helyiségbe, és talált egy szabad asztalt. A kocsmában tartózkodás során kiment a mosdóba; mivel a helyiség zsúfolt volt, véletlenül nekiszaladt egy vendégmunkásnak, aki az ütközés során elejtette a kezében tartott Bloody Maryt, és az ital Berggren nadrágjára ömlött.
Megkísérelte eltávolítani a mosdóban a foltot a nadrágjáról, de ez csak részben sikerült. A jobb combján ott éktelenkedett a folt.
Ezután egyenesen Jannie-hez kerekezett a grillcsirke. Neki azt állította: szóváltása támadt a kricsmiben egy vendégmunkással, aki kést fogott rá, de ő, a grillcsirke, amilyen kemény csávó, megsebezte a vendégmunkást az egyik karján, és az innen származó vér szennyezte be grillcsirkei öltözékét.
A lány annyira vakon szerette ezt a grillcsirkét, hogy készséggel elfogadta tőle ezt a - szó szerint több sebből vérző - sztorit, viszont egy fontos részletre még a rózsaszín ködön keresztül is emlékezett:

Nem azon a napon történt mindez!

Jannie-t nem hagyták békén, és újból kihallgatták.
Nagyon jól emlékezett arra, hogy Berggren egy alkalommal összeverekedett egy vendégmunkással a kocsmában.
Csakhogy ez nem aznap történt, amikor Connie Jacobsent meggyilkolták!
Jannie emlékezett arra is, hogy Berggren egy alkalommal szennyezett nadrágban állított be hozzájuk. Ekkor kölcsönkérte Jannie egyik nadrágját, amíg a sajátja a radiátoron száradt. Azt viszont nem tudta megmondani, hogy ez a gyilkosság előtt, vagy utána történt.

Bombabiztos alibi?...

A kérdéses nadrágot 1971 őszén elküldték bűnügyi technikai vizsgálatra. Ez nem vezetett semmilyen eredményre, mert a nadrágot azóta már négyszer kimosták.

A kérdésre, hogy miért mesélt egy ilyen történetet Jannie-nek a kocsmai verekedésről, Berggren azt felelte: imponálni szeretett volna a lánynak, hogy ő micsoda kemény legény és győzött a verekedésben. A rendőröknek viszont azt állította, hogy a nadrágon lévő folt paradicsomtól származott, a Bloody Mary-ből.

Berggren néhány munkatársa olvasta a lapokban, hogy a grillcsirkét kihallgatták a Connie Jacobsen-ügyben. Ezek a kollégák tehát jelentkeztek a rendőrségen, és azt vallották: meggyőződésük szerint Berggren nem gyilkolhatta meg a lányt, mert biztosak voltak abban, hogy ebben az időpontban együtt italoztak. A kocsmapultot támasztották együtt, amikor a rendőrautók szirénázását hallották.

Amikor Berggren megtudta, mit csiripeltek munkatársai, azt állította, hogy ez stimmelhet. Most már ő maga sem emlékszik, mit csinált a gyilkosság idején, és megtörténhet, hogy összekeverte a napokat. Elvégre is, már majdnem három hónap telt el a bűncselekmény óta.

Az eset végül sokáig hevert felderítetlenül, mert a koppenhágai nyomozóknak sok más feladata is megoldásra várt. Néhányszor elővették az ügy aktáit, de lévén hogy új bizonyítékok vagy információk nem kerültek elő, megoldatlan maradt...

...ezért látták indokoltnak 1976-ban Randnes-ben, hogy a jómadárral - hiszen már úgyis itt van és már közlékennyé is vált annyira, hogy valljon a Conny Lund Koue ügyről - akkor már erről a korábbi esetről is elcsacsogjanak vele. Tényleg felkapták a fejüket a zsarvak arra az egynéhány hasonlóságra, amely a két eset között fennállt.

A grillcsirke láthatóan nem lepődött meg, hogy ezzel az esettel kapcsolatban is zargatják, de sokáig határozottan tagadta, hogy ő lenne a tettes.
Több kihallgatás után hajlandó volt bevallani, hogy járt aznap délután a lépcsőházban, ahol Connie Jacobsent meggyilkolták. Azt is bevallotta, hogy látta a kislányt a vértócsában - ennek ellenére nem volt hajlandó beismerni, hogy a gyermeket ő maga gyilkolta meg.

Talán emlékeztek arra, hogy a 15 éves nagylány sérelmére elkövetett gyilkosságról Berggren készített egy rajzot, amelyen a valóságnak megfelelően ábrázolta, hol feküdt az áldozat. Most tehát felszólították a zsarvak arra, hogy készítsen egy rajzot arról is, hogyan látta heverni Connie Jacobsent a koppenhágai lépcsőházban. A grillcsirke engedelmeskedett, és újfent az lett a fennforgás: az ábrázolása teljes mértékben megfelelt a valóságnak!

A rendőröknek ez nem volt elég. Ha egyszer tényleg látta a kislányt haldokolni, ÉS nem ő követte el a gyilkosságot, akkor miért nem tett valamit? Miért nem szólt valakinek? Miért nem hívta a mentőt, illetve a rendőrséget? Ha csakugyan nem ő gyilkolt, akkor nem lett volna oka arra, hogy csak úgy, mint aki jól végezte dolgát, egy vérbefagyva haldokló gyermek mellett elhaladva távozzon a lépcsőházból.

Hosszas szorongatásra és többszöri kihallgatásra, a grillcsirke végül vallomást tett.

Figyelmeztetés:
Ugyan a blog főoldalán szerepel a disclaimer, hogy az itt közölt tartalmak a nyugalom megzavarására különösen alkalmasak, de ez a rész még az eddigiekhez képest is rendkívül durva.
Véleményem szerint bestialitás tekintetében egy szinten van a magyarországi esettel - talán ismeritek: a - szintén nyolcéves - Mérő Katalin esett gyilkosság áldozatául, a tettes Miskei Imre, aki korábban már ült börtönben kiskorú sérelmére elkövetett fajtalankodás miatt. Ha ezt az esetet ismeritek, akkor tudjátok, mire számíthattok. Ennek tudatában olvassatok tovább, nyif.

A vallomás tartalma nagyjából így foglalható össze:

1971 augusztus 18.-án reggel hét órakor Claus Kai Berggren szabályszerűen megjelent munkahelyén, a koppenhágai Egyesült Papírgyárak raktárában. A nap folyamán papírárut szállított különféle vállalatok és könyvkiadók számára; munkaideje délután négykor járt le. Mivel egyik kollégájának születésnapja volt, meghívta munkatársait - köztük Berggrent is - egy kis ünneplésre. A társaság tagjai egy "fűrészpor" becenevű mixet ittak, amely erős barna sör és snapsz keverékéből áll.
Öt óra harminc perckor Berggren elhagyta a papírgyárat, és kerékpáron hazaindult; útközben betért a Café Mimer nevű kocsmába, ahol további söröket fogyasztott töménnyel.
Fél hét tájban elhagyta a kocsmát, és hazament a szüleihez a Refsnæsgade 29. szám alatti lakásba, ahol megmosakodott, és a szobájában átöltözött. Este hét óra harmincöt perckor, erősen ittas állapotban, elindult a menyasszonyához.
Ahogyan a Fensmarksgade-n áthaladt, felfigyelt a nyolcéves Connie Jacobsenre, aki az udvaron játszott bújócskát a többi gyerekkel.
A grillcsirke azt mondta a kislánynak, hogy valakinek fontos üzenete van a számára; a kis Connie bizalommal követte a lépcsőházba, ahol 19 óra negyven perckor megtörtént a bestiális gyilkosság.
Berggrennek szokása volt, hogy a csizmaszárában mindig hordott egy kést vagy tőrt; ezen a napon sem volt ez másként.
Hátulról megragadta a kislányt, és befogta a száját. Másodpercek múltán, mély szúrásokat ejtett a gyermek hasába és mellkasába a tőrrel, ezután brutálisan elmetszette az áldozat nyakát.
Berggren ezután elengedte a gyermeket, visszatette a kést a csizmaszárába, és mintha mi sem történt volna, távozott a 41.-es számú lépcsőházból.
Kiment az utcára, majd a 39.-es számú lépcsőházba tért be, ahol is hányt.
Ezután ismét kiment az utcára, és kerékpáron folytatta útját. Most is betért a Café Mimerbe, ahol megivott még egypár sört, miközben elgondolkozott azon, mit is tett éppen. Annak érdekében, hogy ne hozhassák összefüggésbe személyét a gyilkossággal, a kést eldobta a kocsma előtti csatornában.
A Café Mimert este nyolc óra tíz perc körül hagyta el; a kerékpárt a falhoz állította, és gyalog ment Jannie-hez.

A folytatást már ismerjük... az újabb kihallgatás során Jannie azt a részletet árulta el, hogy - az állítólagos kocsmai verekedésről szóló történet ellenére - Berggren teljesen megszokottan viselkedett, semmilyen felindultság nem látszódott rajta. Szokásuk volt hármasban - Jannie, az édesanyja és Berggren - kártyázni, és ezen az estén leültek játszani: abból, amilyen higgadtan Berggren viselkedett, egyikük sem sejtette volna, hogy valójában mit is tett ez a grillcsirke, mielőtt megérkezett hozzájuk.

Az ügy ezzel felderítettnek tekinthető; a grillcsirke motivációiról, a kollégák által adott alibi hátteréről, valamint az életben maradt szereplők további sorsáról egy harmadik (utolsó) részben fogok írni Nektek.