Krimirajongók oldala

Megtörtént bűnesetek. Gyűjtemény.

To menu | To search

Tag - utánzás

Entries feed Comments feed

Kimveer Singh Gill, a Columbine-fanboy - 2. rész

, 15:12

(Itt az első rész a sztoriból)

Déli fél egykor eszeveszett fanboy-unk leparkolta autóját a de Maisonneuve Boulevard-on, a Dawson College mellett. Több tanú észlelte, amint a csomagtartójából fegyvereket vesz elő.

A fiatalok azt gondolták, hogy ez valamiféle színházi kellék, úgyhogy folytatták útjukat az iskolai étkezdébe.

Egy csoport fiatal elhaladt Kimveer Gill autója - egy fekete Pontiac Sunfire - mellett, és észrevették a kezében a lőfegyvert. Az egyik fiú visszafordult - és nagy rémületére, azt látta, hogy Gill meredten bámul rá és céloz. A tizenéves fiú megfordult és továbbhaladt, magában imádkozva azon, hogy ez csak egy ostoba vicc legyen.

Sajnos nem volt az. Gill befejezte a fegyverei megtöltését: amikor elhagyta az autóját, a már említett Beretta Cx4 Storm öntöltő gépkarabéllyal, a 9 mm kaliberű Glock pisztollyal és egy Norinco HP9-1 rövid csövű shotgunnal volt felszerelve; a vállán egy nagy, nehéz táskát cipelt. (A cselekmény során egyébként a lövések nagy részét a gépkarabéllyal adta le; a Glock-kal csak öt lövést, közöttük azt is, amellyel a saját életét is kioltotta.)

Egy véletlenül arra haladó járókelőt fegyverrel kényszerített arra, hogy vigye utána a lőszerrel - és egy negyedik fegyverrel - megpakolt táskát, majd elkezdett az iskola bejárata körül ténfergő és dohányzó diákokra lövöldözni.

"Normálisan viselkedett. Nem futott el. Nem volt ideges. Egyszerűen higgadt volt" - mesélte később Hernat Monawar, főiskolai hallgató. - "Először azt hittük, hogy csak színjáték az egész. De a valóság a sikolyokkal, a vérrel...

Pánikba esett diákok rohantak az épületbe, Gill higgadtan követte őket.

A 17 éves Mathieu Dominique így idézte fel az eseményeket: "Odakint voltam a feljáró mellett és cigarettáztam. Meglátok egy rendőrautót elhúzni előttem, szirénák nélkül. Úgyhogy azt gondolom: oké, ennek biztosan az új dohányzásellenes szabályokhoz lehet köze. Aztán meghallok egy tűzijátékra emlékeztető hangot. Nem figyeltem fel a lövöldözőre első pillanatban, de amint a fejemet elfordítottam, körülbelül 4...5 láb távoltásra tőlem, hát ott áll egy srác fekete felleghajtóban és mohikánfrizurával" - számolt be az esetről Dominique. "Amikor az arcát megláttam, nagyon eszelősnek tűnt... Teljesen megszállottan lőtt... golyó golyó után. Inkább golyózáporhoz hasonlított - ilyen hat lövés két másodperc alatt."

Még az első lövés eldördülése előtt egy járőrautó - a Cruiser 12-1 jelű - húzott el az utcán; teljesen más ügyben érkeztek a Dawson College-ba: az iskola biztonsági őre, Vincent Pascale, egy droggal kapcsolatos probléma ügyében hívta ki őket.

A fegyvertűz és a diákok kiáltozásai után a rendőrök meglátták Gill-t az iskola épületébe belépni. Azonnal erősítést kértek. Egy újonc rendőr, Alain Diallo - aki ekkor még alig egy hónapja szolgált a testületben - kivont fegyverrel ment Gill után.

A 18 éves Marie Vigouroux és a 20 éves Fehr Marouf éppen elhagyni készülték az iskola épületét, amikor meglátták Gill-t, aki négy méterre lehetett tőlük.
"Mindkét kezével egy hosszú lőfegyvert tartott a dereka magasságában, ilyen Rambo-stílusban pásztázva vele egyik oldalról a másikra" - számolt be a történtekről Marouf a Globe-nak és a Mail-nek.
"Megláttam a fegyvert, és rögtön azt gondoltam: futnunk kell" - számolt be Vigouroux az élményről. Visszarángatta Marouf-ot az iskola épületébe. "Visszarohantunk a Dawsonba és az aulán keresztül, hogy tudassuk mindenkivel: menjenek innen". "Káosz volt mindenfelé. Csak káosz."

 

Ennek a káosznak közepébe lépett Kimveer Gill. Az órák közötti szünetről és a tanteremből tanterembe vándorlásról ugyan lemaradt - holott valószínűleg így időzíthette az akciót, hogy a lehető legtöbb áldozatot szedhessen -, de úgy tűnik, volt másik terve is.

Nem úgy viselkedett, mint aki soha életében nem tette még be a lábát a Dawson College-be. (Később a biztonsági kamerák felvételeit visszanézve kiderült, hogy több, mint egy hónappal azelőtt, az augusztus 10.-iki felvételen látható volt. Alaposan felmérte a terepet, már jóelőre.)

Egy diáklány, aki testközelbe került Gill-lel, úgy írta le: nagyon kecsesen lépett utána, szinte mintha táncolna.

Céltudatosan igyekezett a második szinten található aulába - ahol a lehető legtöbb diákot találhatta meg egy helyen, tehát tökéletes terep volt a tömeggyilkossághoz.
A közbeeső időben ráadásként alkalmi célpontokat is találhatott.

A második szinti aulába tartva, Gill véletlenszerűen rálőtt emberekre.
A 17 éves Elizabeth Gagnon éppen egy óráról jött ki, amikor meghallott két lövést. Egy lány tartott felé, futva. "Vér borította. Eltakarta az arcát. Vércsíkot húzott maga után."
A 19 éves Alexander Matthew ugyancsak épp óráról jött; a lépcsőházban négy vagy öt lányba szaladt bele. "Meglőttek" - mondta egyikük. Matthew először azt hitte, csak viccelnek, de aztán meglátta, hogy a lánynak vérzik a dereka.
Simon Davies, aki filmművészetet tanított ebben az iskolában, azt állította, hogy egy diákot hallott a lövöldözésről kiabálni, ezután meglátta, amint a fiatal vérrel borított arccal rohan el mellette.
"Kimentem a folyosóra, és megláttam egy rendőrt kivont fegyverrel - eközben további lövéseket hallottam."
Dipti Gupta, egy másik főiskolai tanár, rémült diákoknak nyújtott menedéket a tantermében - egyikük attól félt, hogy elveszíti a lábát, amelyet lövés ért.
Az iskola alkalmazásában álló Yves Morin egy menekülő lány elé vetette magát - Gill lövése így az ő vállát találta el.

Az első segélyhívás 12 óra 42 perckor érkezett, a rendőrök 12 óra 50 perckor jelentek meg a helyszínen, és Gill nyomába eredtek.

Az újonc rendőr Diallo végig Gill nyomában volt az aula felé.

Körülbelül 70 diák tartózkodott az aulában - nem hallották a lövéseket, amelyek pánikot keltettek az iskolában.

 

Gill a 9mm-esével tüzet nyitott, mielőtt bárki bármit tehetett volna.
A 22 éves Leslie Markofsky - aki nem is volt az intézmény hallgatója, csak a volt osztálytársait látogatta meg a Dawsonban - fejét két golyó érte.
A 17 éves James Santos épp a 18 éves Anastasia de Sousa-val beszélgetett, amikor meglátta a fegyveres ámokfutót. Abban a pillanatban a padlóra vetette magát - ahogyan majdnem mindenki az aulában. De Sousa felállt, hogy megnézze, Santos mire reagált. Kimveer rálőtt a lányra, aki így Santos mellé zuhant.
A 17 éves Andrea Barone később azt vallotta: ekkor előugrott egy rendőr és rálőtt Gill-re, de elhibázta. (Ez a rendőr vélhetően Diallo lehetett.)

Gill az ital-és édességautomaták mögé rejtőzött, és innen folytatta a lövöldözést.

Nikola Guidi a földszinten tartózkodott, amikor a barátnőjét, Lisa Mezzacapa-t egy-egy lövedék eltalálta a lábán és a karján. "A padlón kúszva igyekeztünk menekülni, amikor találat érte. El sem tudtam hinni. Nekem kellett elvonszolnom." Guidi megpróbálta elállítani a lány vérzéseit, a nadrágja övét használva.
Másodpercekkel azután, hogy Lisa Mezzacapa-t találat érte, két rendőr lépett az aulába, és felszólították Gill-t, hogy dobja el a fegyverét.
"Húzzatok a p*csába innen" - válaszolta Gill. "Maradjatok ki*ottul hátul."

A rendőrök által bekerítve, Gill folytatta a lövöldözést. Alex Zannis látta, amint Gill eldobja a kézifegyverét, és egy puskát húz elő a kabátja alól. Többször is tárat cserélt, miközben diákokra lövöldözött.

A 18 éves Devansh Srivastava felszaladt a lépcsőn a harmadik emeletre - megpróbált a mobiltelefonjával fotót készíteni Gill-ről, aki erre őt is célba vette. A lövedék nem Srivastavát találta el, hanem a mögötte menekülő 19 éves Kaloyan Gueorguiev-et - az egyik golyó a bal szeme fölött találta el, egy másik a bal alkarját. (Az orvosok később tudatták vele: ha a szemöldökcsontja nem állítja meg, akkor a golyó szétroncsolta volna az agyát.)

Egy másik diákot megbénított a rémület, így könnyű célpontot jelentett - Gill így is csak a karját találta el.

A 18 éves Josh Perl azt gondolta, már biztonságban van, amikor látta, hogy a rendőrök megérkeznek az aulába. Egy lányt próbált meg védelmezni a karjával, amikor hallotta, hogy a rendőrök szót váltanak az elkövetővel. Perl könyöke a levegőben volt, amikor Gill rálőtt a lányra - a golyó a fiú karján ment keresztül.

A rendőrök természetesen nemcsak szót váltottak a lövöldözővel, hanem lövéseket is. Egy diák, Alex Zannis később azt vallotta: a rendőrök minden 30. másodpercben egy-egy sortüzet küldtek az automaták irányába. Gill puskatűzzel válaszolt.
Egy lövés csaknem fejen talált egy rendőrt; a rendőrség becslései szerint a húszperces tűzharcban nagyjából 50 lövés történt meg. A rendőrök már azt tervezték, hogy puskával fogják keresztüllőni a falat, hogy egyszer s mindenkorra ártalmatlanná tegyék az ámokfutót.
Azonban mielőtt ezt megtehették volna, Gill taktikát váltott.
Túszt ejtett.

James Santos megpróbálta a sebesült Anastasia De Sousa-t egy fal mögé vinni, ahol nagyjából nyolc ember rejtőzött. A lány még élt, de sokkban volt és összefüggéstelenül beszélt.

Gill a fegyverét Santos-ra szegezte, és ráparancsolt, hogy álljon őközé és a rendőrök közé. Santos 2...3 méterre álllhatott Gilltől.

Ezután Anastasia-ról kérdezte.

"Halott?" - Santos azt felelte, nem tudja, és könyörgött az elkövetőnek, hogy ne tegyen semmit. Gill nem hallgatott rá.
Odalépett a megsebesített lányhoz, és négyszer rálőtt teljes hidegvérrel.
"Most már halott."

Tovább folytatta a rendőrökre lövöldözést.
Eközben csevegett Santos-szal, elmondta neki, hogy ő - Gill - a mai napon fog meghalni.
Ráparancsolt Santos-ra, hogy felvegye a lőszerrel és fegyverekkel teli táskát. Fegyverét egy másik diákra szegezte, aki De Sousa teste mellett hevert.

"Meg akarsz halni?" - kérdezte. A rémült fiatal azt felelte: "Nem, nem, nem".
"Gyere velem" - rendelkezett Gill. A fiú Santos-szal együtt felvette a nehéz táskát.

Gill nem több, mint öt lépést tett feléjük, amikor a térdét szorongatva a padlóra esett.
Denis Cote, egy veterán rendőr meglőtte.

A tanúk hat lövés sorozatáról vallottak. A boncolás később megmutatta, hogy Gill-nek a karját is eltalálta egy lövedék.

Felismerve, hogy a játszmának vége, Gill a kézifegyvert az álla alá helyezte és golyót eresztett a saját fejébe.

A rendőrök odarohantak, és az épületen kívülre szállították a testet - mindenesetre megbilincselték, mielőtt a mentők megnézhették volna, hogy meg tudják-e menteni az életét. (NB ez nemcsak rendőrségi rutinintézkedés volt - megdöbbentő módon, történtek már esetek, amelyek során az öngyilkosjelölt csodával határos módon túlélt egy ilyen komoly szuicid akciót! - A szerk.)

Halott volt.
Déli 12 óra 48 perc.

A 22 éves Leslie Markofsky - aki a főiskolán az ismerőseit meglátogatni volt jelen, két fejlövést élt túl. Intenzív sebészeti beavatkozást végeztek rajta, eltávolították az egyik lövedéket, Markofsky pedig egy hétig kómában volt, miközben az orvosok azon tanakodtak, hogy a másik lövedéket is el lehet-e távolítani. A fiatalember október végére már öntudatánál volt, jó állapotban, és rehabilitációs osztályon kezelték. Mivel azonban a másik lövedéket műtéti úton nem lehetett eltávoltani, élete hátralévő részében be fogja riasztani a reptéri kontrollnál a fémdetektorokat. (Ezt nevezik tragikomikusnak? - A szerk.)
Egy másik túlélő, Jessica Albert, az altestét ért rendkívüli trauma miatt szeptember végéig mesterséges kómában tartották. Később felépült.

A gyilkosság-öngyilkosság után megtaláltak Kimveer zsebében egy búcsúlevelet, amelyben az édesanyjától és az egész családjától bocsánatot kért a történtekért. A levél keltezése aznap hajnali két óra 22 perc.
A rendőrök, amint az eset után házkutatást tartottak, Kimveer szobájában, a búcsúlevél mellé ráadásnak megtaláltak egy - Eric Harris és Dylan Klebold emlékének írt - rajongói levelet, néhány kéziratos listát további potenciális célpontokról, valamint fegyverleírásokat.

Édesanyja meggyőződése szerint nem volt előre kitervelt gyilkosság-öngyilkosság ez a cselekedet: a "gyerek" ugyanis a megelőző hétvégén egy egész hétre való szennyes holmit kimosott magára, és több üvegnyi kontaktlencse-tisztító folyadékkal állított haza. Anyukája meglepve kérdezte: miért vettél ennyit, fiam? A "gyerek" vállrándítással felelt: így legalább több hónapra elég lesz. (Holott már tisztában volt vele, hogy nem lesz szüksége rá!
A szülői elfogultságtól mentes kívülállónak okkal támadhat az a gyanúja: a "gyerek" valójában tudatosan szándékozta elaltatni a szülei gyanúját.)

Kimveer édesanyja nyilvánosan kért bocsánatot az egyetlen halálos áldozat szüleitől, és együttérzését fejezte ki. Hangot adott annak is, hogy szeretné személyesen is kinyilvánítani részvétét, azonban a De Sousa család elzárkózott ettől, nyilvánosan kifejezésre juttatva, hogy semmiféle szimpátiát nem éreznek a tettes családja iránt.  

 

 

Kimveer Singh Gill, a Columbine-fanboy, 1. rész

, 09:36

Hűha! Már egy éve nem frissítettem volna itt?! Sürgősen összeszégyellem magamat, és még sürgősebben írok új posztot.

Egy kevésbé ismert kanadai esetet szemeltem ki újrakezdésnek - egy sok szempontból tanulságos esetet.

Sokat lehet vitatkozni azon, hogy a rossz példa mennyire ragadós; azon, hogy úgymond a "Született gyilkosok" filmmel kezdődött minden, és folytatódott a Columbine-tragédiával; még tovább folytatódott azzal, hogy számos kétségbeesett, a helyét nem találó - vagy felnőni nem tudó - fiatal tekintette példaképnek, követendő szerepmodellnek a Klebold-Harris párost.

Egy ilyen rajongó szomorú történetét írom most meg.

Azért választottam éppen az ő sztoriját, mert sok tekintetben együtt tudok érezni a sráccal és megértem a problémáit - viszont egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy hasonló problémákkal, hasonló attitűdökkel ő miért választott egy értelmetlen, ostoba, romboló kiutat a helyzetéből.
Megértem, és együttérzek vele, csak éppen azt nem foghatom fel: ugyanilyen alapon, vagyunk jó néhányan, akik feljogosítva érezhetnénk magunkat őrültségek elkövetésére, és mégsem tesszük meg.

Az érzéseivel tehát tudok szimpatizálni, a tettét viszont sem megérteni, sem elfogadni nem vagyok képes.

Kimveer Singh Gill egy pundzsábi (indiai) származású fiatal volt, a szülei - akik a szikh vallást gyakorolják - még az ő világrajövetele előtt emigráltak Kanadába.

Infantilis hülyegyerek felhúzott kapucnival álldigál a Harley Davidson posztere előtt

Nem volt problémás gyerek kiskorában, de mindenkinek feltűnt, hogy eléggé csendes és zárkózott.
A suliban jó eredményeket ért el, a tanárok elégedettek voltak vele, de az volt a benyomásuk, hogy kissé túlérzékeny.
Bántalmazni nem merték a társai - lévén hogy jól megtermett legény volt -, de mélységesen felzaklatta, ha ilyen esetnek volt tanúja. Figyelemre méltó igazságérzettel rendelkezhetett, sőt, hatodikos korában még jogász akart lenni.

Érettségi után néhány osztálytársával együtt főiskolára jelentkezett; ismeretlen okok miatt egy félév után kimaradt.

Röviddel ezután berukkolt a katonaságba, de ez sem tartott sokáig: az alapkiképzésről egy hónap után - még a fegyveres tréning elkezdődése előtt - leszerelt.

Lehet, hogy csak túl jólinformált vagyok, de a vészlámpa nálam már ennél a motívumnál elkezdett villogni.
A katonaságból rendszerint leszerelik a fegyvermániás, láthatóan agressziófétissel rendelkező egyéneket; jó katona ugyanis éppen abból lesz, akiben van megfelelő szociális gátlás, aki kontroll alatt tudja tartani az agresszióját és képes háttérbe szorítani az érzelmeit. Ellenkező esetben problémái lesznek a fegyelemmel, a parancsok teljesítésével, a bajtársakkal való együttműködéssel.

Nem tudok nem asszociálni Sylvia Seegrist történetére - ezen a blogon már megírtam korábban -, ő is nagyon fegyvermániás és extrém agresszív volt; s neki sem engedték, hogy a háromhónapos alapkiképzést elvégezze, nagyon hamar leszerelték.

Kimveer Singh Gill ugyanígy járt.
Egy hónap után behívták egy elbeszélgetésre a feletteseivel, és közös megegyezéssel a leszerelés mellett döntöttek.
Nem egyértelmű, hogy emberünk önként látta be: a katonai szolgálat nem neki való, vagy a kiképző tiszthelyettesek figyeltek fel arra, hogy labilis a gyerek - csak azt tudni, hogy a fegyveres alapkiképzést már nem is csinálhatta végig.
Édesanyja szerint azért szerelt le, mert honvágya volt.
Két kistársa elmondása szerint viszont azért, mert nem teljesítette a hadseregben elvárt viselkedési normákat. 

A vészjelző a történet folytatásánál már nem is villogott nálam, hanem folyamatosan élénkvörösben világított: az agresszió-, és egyenruhafétis nemhogy jellemző maradt a srácra, hanem csak tovább súlyosbodott.
Benyomásaim szerint nagyon megviselte, hogy a seregben megváltak tőle - ezután ugyanis mintha gellert kapott volna az élete.
Egykori osztálytársai véleménye szerint Kimveer huszonéves korában "mentális értelemben véve még mindig a középiskolás szinten volt". 

Munkát vállalt egy kereskedelmi cégnél - a főnökei és a kollégái szerint nagyon tisztességesen viselkedett, nem volt vele probléma.
Egy kolléganője az együttérzéséről számolt be: amikor a kolléganő szomorú volt amiatt, hogy egy kismadár az iroda üvegfalának csapódott és elpusztult, Kimveer segített neki eltemetni a madarat az irodaház mögötti parkban.

Miután ez az állása megszűnt, a srác is mintha egyszer s mindenkorra megszűnt volna funkcionálni. Voltak további kísérletei az elhelyezkedésre, de valahogyan semmi nem jött össze; vagy ismét megszűnt az állás, vagy ő maga mondott fel.
Édesanyjának azt állította: nagyon belefáradt abba, ahogyan a multik viselkednek a munkavállalókkal.

Huszonévesen mintha tényleg regrediált volna a kamaszkorba: nem költözött el a szüleitől, nem volt állása, nem tanult tovább és nem volt barátnője... Magába zárkózott, csak ült a szobájában, lődözős játékokat játszott, ivott, és ökörségeket írt az internetre. 

Problémás ivó - és egy problémás barát

Rászokott az italozásra - "tütükélős" típus volt, az a fajta, aki soha nem részeg, de ritkán józan: stresszoldásra használta a szeszes alkoholt. Saját bevallása szerint átlagban napi két sört fogyasztott legalább, de sokszor akár hatot vagy hetet is elnyalogatott a nap folyamán. A blogsite-ján említést tett arról is, hogy élvezett whiskyzgetni, vodkázgatni. (Ez a motívum kétszeresen is gyanúokot ad. Eleve nem jó jel, ha valaki az idegességét italozással enyhíti; Kimveer esetében súlyosbítja a helyzetet az, hogy a szülei a szikh vallás elvei szerint nevelték! A szikhizmus pedig rendkívül helyteleníti az alkoholfogyasztást. Ezért erősen gyanakszom arra, hogy az italozásra rászokásban lehetett egy nagy adag "hű, mekkorát lázadok" motívum is.)

Járt pszichológusnál - elsősorban a depressziójával; azt mondták neki, hogy meg kellene próbálnia józannak maradnia, és nem innia napi rendszerességgel, mert ez befolyásolja a vizsgálatok eredményét - tehát amíg így iszogat napközben, addig diagnosztizálni sem tudják!
Ekkor maradt el a terápiáról.

Rajeev Rajan, vigyorogva pózol a Berettával

Egyre több időt töltött egy régi barátjával, Rajiv Rajan-nal, akit még az általános iskolából ismert.
Ez a Rajiv több szempontból is gyanús. Egyfelől azért, mert dicsekedett azzal, hogy Kimveer-t milyen könnyű befolyásolni, mert annyira őszinte és annyira könnyen megbízik az emberekben. Másfelől azért, mert diagnosztizált skizofrén volt. Nagyon erős az a gyanú, hogy ő adta leginkább a lovat Kimveer eleve meglévő fegyvermániája alá, rengeteg, az itt láthatóhoz hasonló képet készítettek együtt. (Szubjektíven: őszintén, mi az első benyomásotok a csáveszről? Szerintem látszik rajta, hogy enyhén zakkant; az is, hogy a fegyver úgy áll a kezében, mint aki kész használni is, bármelyik pillanatban - A szerk.)

Találtam még egy adalékot arról, hogy Kimveer mennyire befolyásolható volt és mennyire szeretett volna imponálni a haverjainak. Andrew Page nevű barátja azt állította, nagyon jó viszonyban voltak a középiskola óta, és sok hülyeséget műveltek annak idején - jellemzően kamaszos hülyeségeket. Page azt állította: Kimveer mindenben utánozta. Ha például rosszalkodni mentek és ő összetört egy fénycsövet, akkor Kimveer mindjárt kettőt vandalizált. Akármit is csináltak együtt, Kimveer mindenben túl akarta szárnyalni a barátját - aki egyébként a tragédia megtörténtekor nem ismert rá a régi haverjára, aki annyiszor meghívta hozzájuk és jóltartotta kajával, sörrel.
Andrew Page véleménye szerint: "A legcsendesebb, legbékésebb természetű srác volt az egész suliban - és akkor hirtelen bűnözővé válik? Az emberek azóta egyfolytában zargatnak, hogy közeli barátja voltam Kimveer Gill-nek. Azt hiszem, amikor a tettet elkövette, nem volt önmaga."

Fegyvermánia

A fegyver megvan, a bakancsát nem találjaVan a fegyvermániának egészséges határa - és Kimveer bőven túlment ezen a határon.
A VF-os blogsite-ján a lőfegyvereket "a nagy egyenlőségtevő"-ként említette. A profilképeken előszeretettel pózolt a fegyvereivel - amelyekhez egyébként teljesen legálisan jutott hozzá.

Átment minden hivatalos biztonsági teszten és alkalmasnak találták a fegyvertartásra; hacsak valakinek nincs priusza, akkor nagyon kevés kizáró ok van arra, hogy fegyvertartási engedélyt kapjon Kanadában. A pszichiátriai betegségek ezen kevés kizáró okok közé tartoznak, de Kimveer-nek nem volt diagnosztizált pszichiátriai betegsége (holott enyhén szólva is voltak problémái).
A szülői beleegyezéssel akadt némi nehézség: az akkor hatályos kanadai törvények értelmében ugyanis mindkét szülőnek alá kellett írnia a beleegyezést. Kimveer édesapja azonnal aláírta, édesanyja viszont több, mint két hónap gondolkozás után volt erre hajlandó.

Legalább két montréal-i klubon keresztül vásárolt fegyvereket, ezek közül az egyik a Club de Tir Ville St-Pierre volt, amelynek körülbelül egy évig tartozott a tagságába.

Marco Pendenza, a klub egyik alkalmazottja, azt vallotta a tragédia után, hogy a közeli múltban eladott Kimveer Singh Gill-nek egy tízlövetű öntöltő Glock pisztolyt (ezt a fegyvert egyébként az 1980-as években vezették be az osztrák rendőrségben, egyértelműen a legjobban teljesített a megbízhatósági és biztonsági teszteken; újabb változatát a francia rendfenntartás is használja). Pendenza hozzátette: "önmagában véve egy lőfegyver-klubtagság még senkit nem tesz bűnözővé. Ha valaki megkattan, ezt nem lehet szabályozni."

Egy Sergay Sevunts nevű kamionsofőr, aki egy másik lőfegyver-klubból ismerte Kimveer-t, így emlékezett rá vissza: egy magas termetű fiatal férfi, aki nagyon nyugodtan viselkedett, mindig acélbetétes bakancsban és sötét ballonkabátban járt.
Sevunts visszaemlékezett egy párbeszédre, amelyet lefolytattak, amikor Kimveer egy .45-ös kaliberű öntöltő Beretta gépkarabélyt vett.
"Azt mondom, minek kell Neked egy negyvenötös? Ez nagyon nagy. Milyen célod van vele?"
Kimveer azt válaszolta, hogy nagyon tetszenek neki a nagy kaliberű fegyverek.
Édesanyja sem hagyta szó nélkül ezt a vételt, ő is kommentálta: "Kisebbet kellett volna venned." (A közismert házibulis mondás: "ha már többen is mondják, hogy részeg vagy, akkor a legokosabb, amit tehetsz, az, ha elmész lefeküdni", itt is alkalmazható lett volna - A szerk.)

Andrew Page barátjának küldött képet az új fegyveréről, és megjövendölte, hogy nemsoká a CNN-en fognak róla hallani.

Hülyeségek a Vampirefreaks-en

Nehezen lehetett volna kiszűrni a potenciális iskolai lövöldözőt a Vampirefreaks-es aktivitása alapján, mert azon a site-on (amíg még egy közösségi site volt és nemcsak egy gót encsem-bencsemeket forgalmazó webüzlet) rengetegen írtak ehhez hasonló baromságokat - annak ellenére, hogy képesek voltak egy normálisnak tekinthető hétköznapi életben is funkcionálni.
A VF profilok láttán sokszor nem volt könnyű eldönteni: ezek az emberek most komolyan gondolják a hülyeséget, vagy csak a ki nem élt vágyvilágukat vetítgetik egy ilyen hű, de extrém, hű de setét, elképzelt énideálba?

Figyelemre méltónak találtam Kimveer profilja és a blogbejegyzései olvastán, hogy mintha csak a látszat kedvéért erőltette volna a Németország-mániát és a német nyelv kerékbe törését.
Még csak jobboldali szimpatizánsnak sem tűnik az attitűdjei alapján, nemhogy szélsőjobboldalinak... Rendszeresen fejezett ki szimpátiát az afro-amerikaiak irányában, elítélte a rasszizmust és felháborította a nőkkel szembeni tiszteletlenség. Általában véve ellenszenvét fejezte ki a politikusokkal és az erőszak-szervezetekkel szemben. Ez nem kifejezetten egy "elkényeztetett neonáci suhanc" világlátása.

Hogy tetszik a frizurám?Az archivált profilja és blogsite-ja alapján annyira sztereotip "érdekes egyéniség" benyomását kelti, hogy a fejemet fogom rajta. Megvolt az összes kötelező kedvenc zenekar és előadó a kedvenclistáján,
Nem tudok nem gondolni arra, hogy ez a szerencsétlen fiú az egyenruhamániáját és a katonaságban átélt kudarcát szublimálta az uniformizált darkosdiba.
Előírásosan talpig feketében, előírásos acélbetétes bakancs, előírásos felleghajtó, előírásosan merész hajviselet... ilyen körökben meglehetősen sajátos frizurákat lehet látni, de erre a hajzatra tapasztalataim szerint csak az átlag felettien bevállalós "érdekes egyéniségek" szánják rá magukat.
S éppen a dark klisék ilyen maradéktalan teljesítése láttán támadt nagyon erősen az a benyomásom: ez a Kimveer gyerek a jelek szerint a saját egyéniségét szíves-örömest feladta, és öltött előírásszerű darkos uniformist, csak hogy tartozhasson valahová. Melyik pszichológus ne hümmögne ennek láttán valami roppant szakszerűt a kamaszkori fixációról?

2006 szeptember 13.-a

Fanboyunk legutolsó loginja a VampireFreaks-en ezen a napon délelőtt 10 óra 45 perckor történt meg. Nem igazán lehetett volna előrejelezni a posztjai alapján, hogy mire határozta el magát - néhány apró utalás található a bejegyzésekben, de ezekből önmagában véve nem lehetett volna sejteni, mi fog történni néhány óra múlva.

Hajnali 3 óra 19 perc  - Jégnyalókák

A jégnyalókák királyak

Éppen egy lilát eszek, várjatok, lefotózom........

B*A MEG
Az akkumulátor lemerült, fel kell töltenem
Grrrrrr

Mindegy, egy kis zöld figura van rajta, gördeszkán, és olyan boldognak látszik, cuki :)

Hangulat:.......
Zene: Subway to Sally - Unsterblich (csúcs szám)

Hajnali 3 óra 33 perc - Én vagyok az :)

Német metal
Yaaaaaaaaaa

Ahogyan láthatjátok, ma semmi érdemleges írnivalóm nincs. Én szegény :(

Talán nem kellene több hasznontalan dolgot írnom? Mmmmmmmmm, érdekes észrevétel, nem gondolnátok? LOL (Nem fogom megfogadni ezt a tanácsot, nem uram, nem, nem fogom)

Hangulat: Postal
Zene: Subway to Sally - Unsterblich (Ja, megint ezt hallgatom, Muhahahaha)

Reggel 8 óra 50 perc - Szerdda 13-a

30 perce ébredtem. Utálom, amikor várnom kell arra, hogy megszáradjon a kontaktlencsém tokja, mert most csak ott vannak az asztalomon, rumlisnak néz ki meg minden.

Lássuk, mi a kaja... tojás és pirítós, nyami.

Hangulat: őrült
Zene: Megadeth - A Tout le Monde

Délelőtt 10 óra 41 -

Whiskey reggel, mmmmmmm, mmmmmmmmm, jó!! :)

U.I. Amikor másokat "niggának" nevezek a naplóimban...... ennek semmi köze a bőrszínükhöz. Fehéreket is niggának nevezek, ez csak poén.

Az egész Dave Chappelle hibája, mióta elkezdtem a The Chappelle Show-t nézni, nem tudok leállni azzal, hogy mindenkit niggának nevezzek :(

Hangulat: Nincs hangulat :(
Zene: Megadeth - A Tout le Monde

 

Nos?... Ebből az infantilis hülyéskedésből ki lehetett volna szűrni, hogy aznapra tervezte a saját és még sok másik ember halálát?... Ha nagyítóval nézem, akkor csak a "postal" hangulat alapján lehetne bármire gyanakodni (és ezt sem a legutolsó bejegyzéshez írta), valamint arra, hogy a "nigga" titulusra adott magyarázatait utóiratként tette közzé.

Mindenesetre az utolsó login utáni történtek... már egy újabb posztba kerülnek. Lapozz!

 

Sol Pais szomorú története

, 17:32

Ez a jelenlegi krimiposzt nem lesz annyira izgalmas és érdekfeszítő, mint a brutális bűnügyek leírásai általában.

Ez a poszt egy nagyon kétségbeesett lányról szól, aki bálványozta a columbine-i mészárlás elkövetőit.

Sol Pais Miamiban, Florida államban élt. 18 éves volt - csendes, visszahúzódó lánynak ismerték, aki nem is igazán próbált meg barátokat szerezni a suliban. Nagyon jó jegyei voltak, de az osztálytársaival nemigen állt le beszélgetni.

Magánya elől egy virtuális fantáziavilágba menekült - a website-ja tanúsága szerint visszaálmodta magát a kilencvenes évekbe (amikor a valóságban ő még talán egy pajzán gondolat sem volt). A mai fiatalok többsége már nem is üzemeltet saját honlapot, hiszen a szociális médián nőttek fel - Sol Pais egy olyan website-ot hozott létre, amely mintha az internetezés hőskorából származna.

A lány feljegyzései egyértelműen arról árulkodnak, hogy súlyosan életunt volt, értéktelennek érezte magát, és rendszeresen írogatott arról, hogy "belül ő már régen halott".

Minden jel arra utal, hogy nagy Columbine-rajongó volt. (Ismert - bár nem teljesen gyakori - dolog, hogy egyes nők - ahelyett, hogy "normális" fandomokban éljék ki magukat - tömeggyilkosokért, sorozatgyilkosokért vagy öngyilkos merénylőkért rajonganak. Tényleg úgy tűnik: akadnak lányok, akiket kifejezetten vonzanak a "rossz fiúk", ez érdekes lélektani kérdéseket vet fel.)

Egy bizonyos szintig érthető a rajongása: én is végignéztem régebben az egész Columbine Site-ot, átolvastam Eric Harris és Dylan Klebold megtalált naplójegyzeteit; az a benyomásom támadt, hogy egy kívülálló, magányos fiatal főként Dylan gondolataival azonosulhat jól, és - ha megfelelően romantikus hajlamú - tekintheti őt a "lelki társának". Sol Pais minden jel szerint erősen romantizálhatta mindazt, amit olvasott, és határozottan az a benyomásom - bár soha nem tudhatom meg, hogy ezt mennyire gondolom helyesen -, hogy egy fantáziavilágot alakított ki magában, ahol Eric és Dylan voltak a barátai.

Erre a feltételezésemre az (is) szolgáltat indokot, hogy Sol, mielőtt fegyvert vásárolt volna, tanácsot kért egy ilyen témájú fórumon. Mint állította: "itt Floridában nincs egyetlen barátom sem, aki osztaná a fegyverek iránti érdeklődésemet. Épp ezért szándékozok Coloradóba utazni, hogy az ottani, a kérdésben jártasabb barátaimmal találkozzak!"

Nos, Pais kisasszony egyedül utazott Floridából Miami-ba. A hatóságok - és mindenki más - tudomása szerint senkivel nem találkozott.

Megerősített tény, hogy három (!), csak odaútra érvényes repülőjegyet is vásárolt (a fegyverszakértő fórumon azt írta: odafelé repülni szándékozik, a visszaút valószínűleg autóval történik... ezt az utalást csak az érthette, akinek tudomása lett volna a lány terveiről).

Az utazás időzítése is sokat elmond: röviddel a columbine-i tragédia huszadik évfordulója _előtt_ szállt gépre Sol Pais. (Tudjuk, hogy Eric és Dylan eredetileg néhány nappal huszadika előttre tervezték a tömegmészárlással egybekötött öngyilkosságot elkövetni; a mai napig nyitott kérdés, hogy miért mégis huszadikán tették meg.)

Littleton-ban vásárolt fegyvert, méghozzá legálisan.

A hatóságok remek professzionalizmussal keltettek vaklármát: egy szédült Columbine-rajongó csaj meglépett otthonról, fegyver van nála és veszélyt jelenthet bármelyik iskolára! (A lány hátterének átvizsgálásával, illetve a website-jának szakértői elemzésével könnyen rájöhettek volna, hogy Sol-nak nem állt szándékában senki mást kiiktatni ebből a világból, csakis saját magát. Mindegy. Jobb félni, mint megijedni, értem.)

Ezért a körzet iskoláiban elrendelték, hogy a tanítás elmaradjon, amíg kézre nem kerítik a "veszélyes potenciális terroristát"; minden, iskolán kívüli programot ugyanígy el kellett halasztani.

A rendőrség és az FBI szabályszerű, igen alapos embervadászatot indított.

A lány holttestére végül a coloradói hegyekben találtak rá. Egyedül volt, és egyértelműen öngyilkosságot követett el - minden valószínűség szerint már április 15.-én, hétfő este halott lehetett (még mielőtt az embervadászat és a pánikkeltés elkezdődött).

 

A történetnek nincs igazán tanulsága, legfeljebb valami kis szenzáció-értéke. Mégsem tudtam megállni, hogy ne írjak róla itt a Krimiblogon, mert leírhatatlanul szomorúnak találom az esetet.