A történet további felderítéséhez tudni kell: az FBI irodája, ahol Lee ügynök is dolgozott, nem rendelkezett elszeparált helyiségekkel az egyes ügynökök számára, tehát gyakorlatilag mindannyian hallották, hogy az egyes kollégák épp mely ügyön dolgoznak és épp kivel ordibálnak a telefonba.
Majdnem egy évvel a házkutatás és a felkavaró képanyag fellelése után Lee ügynök így hallotta meg véletlenül, amint kollégája, Mark Young egy gyilkossági esettel foglalkozott, amely Illinois államban, vidéken történt.
Az áldozat kiszáradt, összeaszott holtteste egy lebontásra váró pajtából került elő, amikor annak tulajdonosa úgy döntött, hogy lebontja a pajtát 1991 szeptemberében. A farmer tehát még egyszer utoljára körülnézett a pajtában, mielőtt leégette volna.
Legnagyobb rémületére, a szalma között egy kiszáradt, részben mumifikálódott holttestet talált.
Az esetet Young ügynök kapta meg, miután az áldozatot azonosították: Regina Kay Walters, 14 éves pasadenai - Texas állam - lakos, utoljára csaknem egy évvel azelőtt - 1990 február 5.-én - látták életben, barátja, a 18 éves Ricky Lee Jones társaságában. S nem máshol, mint Texas államban, Houston közelében!
A halál beálltát 1990 február végére vagy március elejére becsülték az orvosszakértők.
"Az FBI 1991 elején avatkozott az ügybe, mert a lányt nyilvánvalóan elrabolták Houston körzetéből. Tanulmányoztam a helyszínen készült fotókat - az áldozatot sodrott acélhuzallal fojtották meg, amely egy fadoronghoz volt erősítve.
A huzalt sokkal többször csavarták meg, mint amennyi a halál előidézéséhez szükséges lett volna (ez kimeríti a különös kegyetlenség fogalmát). Az áldozat haja egészen rövid volt, és az igazságügyi orvosszakértői jelentésben szerepelt egy felbecsülhetetlen értékű információ: az áldozat intim tájékát leborotválták közvetlenül a halála előtt. Ez volt a védjegye annak a gyilkosnak, akit kerestem."
Ráadásként a helyszínen találtak egy fehér pamutszálat, amely nem az áldozat ruházatából származott. A szakértői vizsgálat kimutatta, hogy a pamutszál egy fehér törölközőből származik - a törölköző gyártmányát, vagy azt, hogy hol vásárolhatták, nem sikerült kideríteni, mert ilyen fajta törölközőt országszerte bárhol lehet kapni.
(A megmenekült áldozatok arról számoltak be, hogy a grillbaromfi előszeretettel használt fehér törölközőket a szado-mazo kegyetlenkedései során is!)
A magatartástudományi szakértők megkülönböztetik egymástól az MO-t - modus operandi - a bűnelkövető védjegyétől, amely egyfajta kriminológiai aláírásnak is tekinthető.
Az MO - ide tartozik a bűncselekmény tényleges elkövetésével kapcsolatban bármi, az áldozat kiszemelésétől és elcsalásától kezdve a megkötözésére használt anyagig - idővel változhat; általában 3...4 hónaponként észlelhető ebben változás, amint az elkövető tapasztaltabbá válik.
A védjegy, a szignatúra viszont - amely szexuális izgalmat, kielégülést ad az elkövetőnek, és amely végső soron motiválja a bűncselekmény elkövetésére - változatlan marad.
Ebben az esetben az áldozatok hajának rövidre vágása, valamint az intim testtájék leborotválása szolgált valamilyen célt az elkövető számára.
A profilalkotók véleménye szerint a bűnelkövető egy rossz gyerekkort átélt személy lehetett.
A hajvágás és az intim tájék leborotválása egy defeminizáló, infantilizáló rituálé gyanánt szolgálhatott, a tettes pedig a gyermekkorában elszenvedett brutális bánásmódot játssza újra és újra - ezúttal ő van az agresszor szerepében, az áldozatot pedig ezzel a két cselekedettel szimbolikusan a saját, gyerekkori önmagával teszi azonossá.
Gyermekbántalmazók esetében meglepően gyakori, hogy a bántalmazó felnőtt azzal is megalázza kiskorú áldozatát, hogy a haját brutálisan rövidre vágja.
Az intim tájék leborotválása egy szimbolikus módon arra szolgálhat, hogy az áldozatot infantilizálja, a külsejét egy nemi érés előtti korban lévő gyermekéhez tegye hasonlóvá.
Vagyis a tettes a bűncselekményeivel azt kommunikálja, hogy ő maga mit élt át, és ez milyen korában történt.
Az "egy-két hétig játszadozok az áldozattal, utána megölöm és eldobom" motívum egy bántalmazó apára utalhat, aki elhanyagolta gyermekét, esetleg el is tűnt az életéből.
Noha vannak olyan klasszikus szadisták, akik letartóztatásuk után készséggel vallottak az elkövetett bűncselekményekről, de még ők sem beszéltek soha az ilyen bizarr egyéni rituálékról, amelyek a bűncselekményeket kísérték.
Az illinois-i rendőrök Regina barátját gyanúsították a tett elkövetésével.
Young ügynök viszont - a profilalkotásban szerzett tapasztalatai alapján - kizártnak tartotta, hogy ezt a bűncselekményt egy fiatal, impulzív személy követte volna el.
A helyszín vizsgálatából arra lehetett következtetni, hogy a gyilkos idősebb volt - a szakértők bámulatos módon meg tudták becsülni a tettes életkorát, 40...45 év körül (a grillcsirke pedig épp 45 éves volt a tett elkövetésének idején!) -, számos fétissel rendelkezett, és sokat utazott.
Az illinois-i rendőrök és Young ügynök között akadtak szóváltások emiatt a nézetkülönbség miatt. Az idő csak múlt, és érthető módon, mihamarább meg akarták találni Regina gyilkosát és lezárni az ügyet.
A helyi rendőrök nem értették, hogy az FBI embere miért nem tudta megtalálni Jones-t; Young viszont már ekkor is erősen gyanította, hogy Jones már nem él.
Ricky Lee Jonesnek voltak kisebb összeütközései a törvénnyel, de a barátai szerint eléggé béketűrő természetű volt. Kiskorában őt és néhány testvérét a gyermekvédelmi hatóságok kiemelték az otthoni - nagyon zűrös - környezetükből.
Az ismerősök szerint Regina és ő egymásba szerettek - bár a fiú nem tudta, hogy Regina még csak 14 éves; idősebbnek hitte a lányt. A baráti kör egyik tagja beszámolt a zsarvaknak arról, hogy Regináék azt tervezték: autóstoppal Mexikóba utaznak, ahol Rickynek rokonai éltek.
A fiút a nyomozásnak ebben a fázisában nem találták meg. A családja soha nem jelentette be az eltűnését.
Elég szomorú, hogy távollétében gyanúsították meg Regina Walters megölésével.
A poszt főszereplőjeként szereplő grillbaromfi esetében Lee és Young ügynökök nem tudnák pontosan megmondani, hogyan kezdtek el együttműködni. Lee így emlékszik vissza: "A válaszfalak nélküli közös irodában hallottam, amint Young a saját ügyéről beszél, és ebből rögtön tudtam, hogy meg kell néznie az én emberrablási eseteim aktáját, beleértve a képeket is, amelyeket a szexuális szadista lakásán foglaltunk le."
1991 októberében Young megtekintette a Lee aktájában található képeket, és felfigyelt a vörös korbácsolásnyomokra Katie Anderson felsőtestén. A lánynak hosszú, sötétbarna haja volt (a tettesnek nem volt ideje levágni).
Az aktában szereplő másik emberrablási áldozatnak egészen rövidre vágott haja volt. Young megdöbbenve észlelte, hogy ennek a lánynak is leborotválták az intim testtájékát, éppen úgy, mint a holtan talált Regina Walters esetében.
Lee az ügyet bíróság elé vitte, de biztosította Youngot arról, hogy van még több kép is.
A képanyag további része egy fiatal lányt ábrázolt, meztelenül, egészen rövid hajjal. A nyaka körül fojtólánc volt látható, meg volt bilincselve és a mennyezethez láncolva.
Ez a lány volt az, akit Lee meg akart találni.
Young azt találta, hogy a képen látható lány hasonlított Regina Walters-re, akinek ügyével ő foglalkozott - de nem merte biztosra mondani, mert az általa ismert képen a lánynak hosszú haja volt.
Letakarta tehát a másik aktában talált polaroid képek bizonyos részeit, és megmutatta a képeket Regina édesapjának, aki szomorúan bólogatva erősítette meg: igen, ez Regina. A nyakán található három anyajegy is egyezett.
A történet egy különlegesen kegyetlen fordulata, hogy Mr. Walters - egy hónappal a lány eltűnése után - névtelen telefonhívásokat kapott, úgy a munkahelyén, mint a - telefonkönyvben nem szereplő - otthoni telefonszámán.
A telefonáló tudatta Mr. Walters-szel: "Eszközöltem néhány változtatást. Levágtam a haját."
Azt is elárulta, hogy a lány egy vidéki pajta padlásán van.
Amikor Mr. Walters megkérdezte, hogy lánya életben van-e, a hívó letette a kagylót.
A telefonhívásokat - amelyek két egymás utáni napon történtek meg - nyomon tudták követni, első napon Oklahoma City-ből telefonált az ismeretlen hívó, másnap pedig a texasi Ennis-ből.
A grillcsirke lakásán lefoglalt képek között volt egy sorozat, amelyen Regina egy fekete alkalmi ruhát viselt, fekete körömcipőt - amely láthatóan túl nagy volt rá -, és a rettegés kifejezése volt az arcán. A kép készítője nyilvánvalóan arra kényszerítette, hogy egy régi pajta előtt pózoljon. A pajta belsejében is készültek fotók.
A szakértők összehasonlították ezeket a képeket az illinois-i helyszínnel, és egyértelműen azonosították, hogy a hely azonos a képeken szereplővel. Az egyik fotó, amelyet a bűnügyi szakemberek készítettek a helyszínen, éppen ugyanabból a szögből készült, mint a grillcsirke polaroid képeinek egyike.
A képsorozat valójában a grillcsirke saját képes krónikája volt a kínzásokról, amelyeknek a fiatal lányt alávetette.
Lee ügynök vélekedése szerint "az ilyen pasik általában jóelőre tudatják az áldozataikkal, hogy mit fognak tenni".
Miután Regina Walters eltűnését kapcsolatba hozták a grillcsirkével, Young és Lee ügynökök együtt dolgoztak. Értesítették az illinois-i hatóságokat - miután a grillbaromfit a lány sérelmére elkövetett emberölésért Bound megyében kellett bíróság elé állítani, ahol a holttest előkerült.
Young ügynök az arizonaiakkal is beszélt, akik előadták, hogy a jómadarat az esettől függetlenül hat évre ítélték a Katie Anderson-ügyben.
Mivel azonban jól viselkedett a sitten, ezért éppen egy közmunka-programban kezdhetett volna el nemsokára részt venni, ami gyakorlatilag a feltételes szabadlábra helyezés felé vezető első lépést jelentette.
Az FBI emberei szerették volna megkapni a kamionból lefoglalt bizonyítékanyagot, és legnagyobb döbbenetükre azt találták, hogy az anyagot már megsemmisítésre jelölték!
Az utolsó pillanatban sikerült megmenteniük a bizonyítékanyagot. Amikor átnézték, megtaláltak a dokumentumok között egy jegyzetfüzetet, amely eredetileg Regina Walters tulajdonában volt. Ebben a füzetben szerepelt Regina szüleinek, nagymamájának, barátainak, ismerőseinek telefonszáma.
Ez magyarázatot adott arra, hogyan tudta felhívni a grillcsirke Regina édesapját - akinek nem is volt nyilvános a telefonszáma.
Az FBI összehasonlította a perverz grillcsirke menetleveleiben szereplő útvonalakat a névtelen telefonhívások dátumaival.
Az első hívás egy nyilvános telefonfülkéből érkezett, március 16.-án, Oklahoma Cityből.
Ezen a napon a grillcsirke éppen ennél a kamionmegállónál tankolta fel a járművét.
Másnap, 17.-én, a grillcsirke a texasi Ennis-ben fordult meg a menetlevelek tanulsága szerint.
A jegyzetfüzetbe valaki belefirkálta, hogy "Ricky halott ember" és a szöveget egy lőfegyverrel, valamint vércseppekkel illusztrálta.
A füzetben olvasható volt még néhány rejtjelezett feljegyzés, amelyek mintha irányokat jelöltek volna és más ismeretlen értelmük volt - mint például "víztartály, Móka és Rejtőzés".
Ezeket a feljegyzéseket megmutatták a grillcsirke nejének, aki megerősítette: igen, ez a férje írása.
Csak 1992 elején történt meg, hogy az illinois-i államügyészt sikerült meggyőzni arról: létezik hitelt érdemlő bizonyíték a grillcsirke ellen.
1992 szeptemberében a grillcsirke elé tárták a rá nézve terhelő bizonyítékokat, és az ügyvédei meggyőzték arról: fogadja el a vádalkut, ismerje be bűnösségét, és így elkerülheti a halálbüntetést.
A grillcsirke belátta, hogy a vád stabil alapokon áll. Ezért bűnösnek vallotta magát, és elfogadta az ítéletet: tényleges életfogytiglani szabadságvesztés, feltételes szabadlábra helyezés lehetősége nélkül.
(Folyt. köv., vannak még iszonyatok.)