Krimirajongók oldala

Ane Cathrine Andersdatter 1829 október 30.-án született a Næstved melletti Karrebæk-ben. Egészen fiatal korától fogva cselédlány volt; szolgált vidéken is, később Koppenhágában is.
Első alkalommal Herlufmagle-ben esett teherbe az udvarház intézőjétől - aki ezután rövid úton Svédországba utazott, magára hagyva a bajba jutott lányt. Ane Cathrine leánygyermeknek adott életet 1853 január 8.-án a Kongelige Fødselsstiftelse (a királyi szülőotthon-alapítvány) épületében. Hiába próbált segítséget kérni a gyermek apjától a gyermek felnevelésében. Amikor belátta, hogy a helyzete szerencsétlen és lehetetlen - egyedülálló, szegény lány egy törvénytelen gyermekkel -, elhatározta, hogy megszabadul a gyermektől.
Azt állította, hogy Ringsted-ben helyezi el a gyermeket, nevelőszülőknél. Ezért a gyermekkel együtt elhagyta a szülőotthont. A Roskilde Landevejen haladt keresztül, amíg a Vigerslev Mark-nál egy udvarházhoz nem ért. Itt leült a csatorna szélére, és megszoptatta a gyermeket. Miközben ott ült, az a gondolata támadt, hogy belefojtja a gyermeket a csatornába.
Megragadta a gyermeket, belenyomta a jéghideg vízbe, és addig tartotta a fejét a víz alatt, amíg a gyermek meg nem halt.
A saját kezével ásott egy sírt a mezőn, és ide temette a gyermeket. Az éjszakát kint töltötte a mezőn - miután azt állította, hogy Ringsted-be megy -, és csak másnap reggel tért vissza.
A kislány holttestét soha nem találták meg. Valószínű, hogy a rókák kiásták és széthordták a maradványokat.

1854 nyarán megismerkedett egy szolgalegénnyel; megtetszettek egymásnak, és néhány hónap után a házasságot tervezték. A vőlegény azonban felbontotta az eljegyzést - Ane Cathrine ekkor már várandós volt a második gyermekével! Tudta, hogy a helyzete újból ellehetetlenült. 1855 április 3.-án fiúgyermeket szült, de április 24.-én már ismét munkába kellett állnia. Ez szinte lehetetlen volt egy újszülött anyjaként.
Először arra gondolt, hogy segítséget kér a gyermeke apjától, aki egy tanyán dolgozott Rødovre-ban - de mivel a férfi korábban durva volt hozzá, mégsem merte ezt megtenni. Ezért visszatért egy kúthoz, amelyet a tanyáról kivezető úton vett észre. Anélkül, hogy bárki észrevette volna ezt, a kútba dobta a gyermekét, és gyorsan továbbállt.
A kis holttestet csak egy hónappal később fedezték fel a kútban; a rendőrség vizsgálatai során nem került semmiféle nyom napvilágra, ezért az esetet félre kellett tenniük.

1856-ban Ane Cathrine újból fiút szült, akinek apja egy másik szolgalegény volt; a gyermek az apai nagyanyjához került és ott is nőtt fel.
1861-ben Ane Cathrine ismét teherbe esett ugyanettől a férfitől; a terhességről senkinek nem szólt, még a gyermek apjának sem. Amint észrevette, hogy várandós, elhatározta, hogy megszabadul a gyermektől. Nem tudta ugyanis, számíthat-e ennek a gyermeknek felnevelésében is az apára; reménykedhet-e abban, hogy a férfi elveszi őt feleségül, vagy eltűnik az életéből, amint megtudja, hogy ő ismét teherben van?
Február elsején Koppenhágába utazott, tizenötödikén pedig fiúgyermeknek adott életet egy családnál, a Borgergade-n, ahová a szülőotthon alapítványa helyezte el. A gyermek apjának megírta, hogy Karrebæk-be megy, hogy beteg édesanyját ápolja.
Március elején azt mondta a borgergade-i családnak, hogy édesanyja elintézte: a gyermeket kiadják dajkaságba egy Karrebæk-i gazdálkodó családnál. Tehát március ötödikén el fog utazni, hogy a gyermeket elhelyezze.
A valóságban azonban egészen más tervei voltak.
Délelőtt indult el - először a Fredriksberg Slotshave kikötőhöz, hogy a csatornák egyikébe fojtsa a gyermekét. Azonban itt túl sok ember nyüzsgött, ezért a Roskilde Landevej-re ment ki - amikor a Damhussøen-hez ért, arra gondolt, hogy itt biztonságban megfojthatja a gyermeket - de itt is túl nagy volt az embersokaság, tehát másik helyet kellett találnia.
Ugyanazt a kutat szemelte ki, amelynek vizébe az előző gyermekét is belefojtotta - a Rødovrevej és a Rødager allé sarkán.

Világos nappal volt, és sok ember járt-kelt az utcán. Ane Cathrine ezért visszafordult, amikor besötétedett, hogy az éj leple alatt vízbe fojtsa a gyermeket. A víz magasan állt a kútban, és Ane Cathrine látta a gyermeket a vízben. Néhány perc után látni vélte, hogy a gyermek egyfolytában kapálózik.
Ane Cathrine elhagyta a helyszínt - és a gyermekét.
Visszatért a borgergade-i házigazdáihoz, és azt állította nekik, hogy a gyermeket elhelyezte Ringsted-ben a megbeszéltek szerint.

Ane Cathrine a bíróság elött

Március 30.-án megtalálták a kútban a gyermek holttestét. A rendőrök hamarosan eljutottak Ane Cathrine Andersdatter-hez, akit aznap több tanú is látott a környéken, és aki több gyanús kísérletet is tett a menekülésre. Letartóztatása után gyorsan vallomást tett, és a kihallgatások alatt kiderült, hogy két másik gyermekét is elrekkentette.

Nem volt kétség a bűnösségéről, és a várható ítéletről sem.
El kell mondani, hogy ebben az időben Dániában egyáltalán nem volt gyakori, hogy nőket végezzenek ki. (A teljesség kedvéért: férfiakat sem.) A királynak jogában állt kegyelmet adni az elítélteknek, és ezzel a jogával többnyire élt is.
Egy korabeli szórólapban - amely egyfajta hírlevélként funkcionált - (hű, emberek, a régimódi dán helyesírás valami gyönyörű - ha megpróbálom magyarra fordítva archaizálni, az teljesen hülyén veszi ki magát), ez áll az esetről:
"A' Ritkaságok közé tartozik, hogy itt az Országban Nőszemélyek végeztetnének ki, kiváltképp azon Bűntettért, a'melly többé-kevésbbé könnyelmű Hajadonok által követtetik el, vagyis: Gyermekgyilkosság. A' december 21.-én, Szombaton kivégzett Ane Kathrine Andersdatter mégis egy Kivétel az e' Fajta Bűnözők közül, tehát nem 1 alkalommal, amelly még bocsánatos lehetne, de 3 alkalmakkal követte el e' rettentő Bűnt."

A gyermekgyilkosságot, amennyiben szegény hajadonok követték el, Dániában ezidőtájt nem tekintették más bűncselekményekhez képest különösebben súlyosnak, és az ilyen esetekben a halálbüntetést általában nem alkalmazták.
A legfelsőbb esküdt bíróság tíz tagja közül nyolcan kegyelemre ajánlották a lányt.
A kegyelemre azért tekintették méltónak, mert megértették a lány szerencsétlen és lehetetlen helyzetét, amelyben valószínűleg nem tudta volna a gyermekeit eltartani. Azoknál a házaknál, ahol cselédlányként szolgált, munkaadói jó tanúvallomásokat adtak róla. A tény, hogy Ane Cathrine mélységesen megbánta tetteit, és a vallásban keresett vigaszt, szintén hozzájárult ahhoz, hogy az esküdtek többsége kegyelemre méltónak találta a vádlottat.

A király - VII. Frigyes - viszont nem tudott eltekinteni attól, hogy Ane Cathrine nem egy, hanem három gyermeket gyilkolt meg hasonló módokon, hidegvérrel, kegyetlenül és tette következményeinek tudatában. Ezért ebben az esetben nem élt kegyelmi jogával.
Annyi enyhítést kapott az ítélet: Ane Catherine fejét az ítélet végrehajtása után ne tegyék közszemlére - ahogyan az egyébként szokásban volt a lefejezett elítéltek esetében.

A kivégzés

Ane Cathrine nagy önfegyelemmel fogadta az ítéletet, és egészen az utolsó pillanatig megőrizte a nyugalmát.
A kivégzés előtti éjjelen mélyen és nyugodtan aludt egészen hajnali négy óráig. Ekkor felkelt és felöltözött. Mialatt a Rødovre Mark-hoz vezették - itt most már a Søtorp villanegyed áll -, teljesen hétköznapi dolgokról beszélt, mint például a ködös reggeli időjárásról. Annak ellenére, hogy rengeteg ember jelent meg, akik látni kívánták a kivégzést, az elítélt nyugodtan lépett fel a vérpadra, elmondott egy kis imádságot, levette a kendőjét a nyakából és gondosan zsebre tette, majd letérdelt a tönkre, hogy a hóhér bárdja lesújthasson.

Ane Cathrine Andersdatter holttestét a szokástól eltérően feketére festett koporsóba helyezték. A kivégzetteknek szokás szerint gyalulatlan deszkakoporsó járt.

Jópár hónap kihagyás után ismét egy izgalmas észak-európai históriával jelentkezek. A helyszín Dánia, közelebbről Odense kikötővárosa, az 1960-as évek közepén.
A kedélyeket éppen egy fiatal nő sérelmére elkövetett gyilkosság borzolta - az áldozatot egy pincében található mosókonyhában fojtották meg -, azonban az esetet környező médiaszenzáció eredményeként a rendőrségen egy középkorú hölgy is jelentkezett. Azt állította, hogy Ebba Elvira Jensen nevű nővére - amikor legutoljára találkoztak -, éppen annak az embernek a társaságában volt, akiben most felismerni vélte a nagy sajtóvisszhangot kapott gyilkosság gyanúsítottját. S a nővérével már évek óta nem találkozott.
A rendőrök természetesen hümmögtek, jegyzőkönyvbe vették a vallomást, és nekiláttak nyomozni. Szerették volna kihallgatni többek között ezt az Ebba Elvira Jensent is - akiről ekkor derült ki, hogy már évek óta senki nem látta, és senkinek fogalma sincs arról, hogy hová tűnhetett! Csak egypár szárnyra kelt pletyka maradt a nyomában arról, hogy a ruháit megtalálták egy pincében, darabokra szaggatva.
 

Az eltűnt nő

A bejelentést tevő hölgy nővére, mint kiderült, ismert alakja volt az odense-i éjszakai életnek. Italozó életmódja miatt mindenki csak "a piás Ebba" néven ismerte - és bizony minden kocsmában ismerték; házassága tönkremenetelében is a részegeskedés játszotta a legfőbb szerepet. Volt férje vallomása szerint Ebba több időt töltött a különböző bárokban, sörözőkben, mint otthon.
A válás után is folytatta alkoholizáló életmódját; érett negyvenes nő létére állandó lakhelye rendszerint nem volt, prostitúcióból tartotta el magát, és alkalmi férfiismerősei, ügyfelei lakásán volt szokása "csövezni" néhány napot vagy egy-két hetet, ezután odébbállt.
Ebba eléggé szorosan kötődött Odense városához; előfordult ugyan, hogy néhány hónapra elutazott, de mindenki, aki ismerte, egybehangzóan állította: nem tudják elképzelni, hogy a nő máshová költözött volna.
Mindez gyanússá tette a történetet, kiváltképp annak fényében: a jelenlegi bűnesetnek és Ebba eltűnésének köze lehetett egymáshoz.
Ezért kikérdezték a piás Ebba családtagjait és feltételezett alkalmi partnereit is. Kiderült, hogy évek óta senki nem látta a Piást, és senkinek nem volt fogalma sem arról, hogy mi lehet vele.
Többek között kihallgattak egy férfit, akivel Ebba egy rövid ideig együtt lakott; bebizonyosodott, hogy ő az, akinek a társaságában Ebbát a nővére legutoljára látta - és aki később elmesélte a történetet a pincéről, meg a darabokra tépett ruhákról.
Egy alapos kutatás eredményeként gyorsan tisztázódott: ez a férfi szóba sem jöhet a mosókonyhai gyilkosság tetteseként, és a két esetnek biztosan semmi köze egymáshoz. Mindenesetre a rendőrség akkor is ott állt egy gyanús körülmények között eltűnt nő aktájával, és az újra meg újra előkerülő történetek, híresztelések a pincében megtalált, szétszaggatott ruhákról, ezt a gyanút csak még inkább alátámasztották.
Eközben bebizonyosodott: ez a férfi, akivel Ebba egy rövid ideig kapcsolatban volt, igen fontos felvilágosításokkal tud szolgálni. Az eltűnést képes volt időben behatárolni - 1961-re, tehát hat évvel a nyomozás előttre. Azt is elmondta, hogy Ebba ekkor költözött el tőle egy másik, idősebb férfihez egy kertvárosi negyedbe, és néhány napig itt lakott. Aztán, valahol - a tanú már maga sem tudta, hogy hol - hallotta, hogy Ebba a belvárosban ellátogatott egy kisebb szórakozóhelyre május elején, és ekkor lépett ki - az alig egyhetes kaland után - az idősebb férfi életéből. A szórakozóhelyet már egy újonnan megismert partnerrel hagyta el a nő, és azóta senki nem tud róla semmit.
Nosza, a kitartó nyomozók nem nyugodtak, amíg fel nem kajtatták ezt a bizonyos idősebb férfit - aki egyébként készségesen meg is erősítette mindazt, amit a zsarvak már korábban is tudtak. A Piás legutoljára nála lakott, a kerti kisházban, körülbelül nyolc napig. Május első napjának délutánján egy Norman nevű férfivel tért haza - akinek még a címére is emlékezett a tanú: a Skibshusvej külső végén, a Skibhuskro-nál.
Nos, hármasban iddogáltak a kertben egészen késő délutánig, majd együtt elmentek a belvárosba szórakozni. Ott Ebba és Norman elköszöntek az idősebb férfitől, azzal, hogy beülnének még valahová meginni egypár sört - de azt már nem mondták, hogy hová ülnek be.
Ezután az idősebb férfi soha többé nem látta a piás Ebbát. Eleinte tett néhány kísérletet arra, hogy megtalálja a nőt a törzshelyei valamelyikén, de még azokban a csehókban sem tudott róla senki, ahol a Piás egyébként napi rendszerességgel fordult meg. A kocsmatöltelékek meg más, félig alvilági elemek között szárnyra kelt a pletyka, hogy a Piás részegen belefulladt a tengerbe.
A tanú - egy vagy két évvel a történtek után - véletlenül összetalálkozott Norman-nal, és meg is kérdezte: nem tud-e valamit Ebbáról, de a férfi tagadólag válaszolt. Azt állította, semmit sem tud.
Az idősebb férfinek régebben a birtokában voltak ugyan Ebba ruhái, amelyeket hátrahagyott a kerti házban, de ezek elkallódtak azóta. A tanúnak nem jutottak a fülébe a pletykák a darabokra szaggatott ruhákról.
Ennek a tanúnak a kapcsolatai természetesen rendkívül alaposan át lettek világítva, de minden jel arra utalt: a rendőrségnek semmi oka azt feltételezni, hogy a férfinek bármi köze is lenne a Piás eltűnéséhez.

Norman, az utolsó üzletfél

Tudjuk: ha nincs hulla, nincs gyilkosság sem, tehát a rendőrségnek továbbra sem volt bizonyítéka arra, hogy a Piás bűncselekmény áldozata lett. Hé, mondhatni, végül is egy züllött életű nő tűnt el egy olyan környezetből, ahol az élet egyáltalán nem egyszerű!
A nyomozás során természetesen érdekessé vált ennek a bizonyos Norman-nak a személye, mert ő volt az, akit utoljára láttak az eltűnt nővel. Nos, maga Norman is ismert alakja volt az éjszakai életnek, sok kikötői kricsmi tekintette őt állandó vendégének. Nos - ugyanezt a rendőrség is elmondhatta magáról, ugyanis különféle erőszakos bűncselekmények folytán jó néhányszor vendégeskedett náluk is a derék Norman Askov Madsen, a tapasztalt, kipróbált kocsmatöltelék. 38 évesen már több elrontott házasság állt mögötte - feleségbántalmazás miatt több ügye is volt, és párszor kocsmai verekedések, garázdálkodások miatt is bekísérték egy kis barátságos elbeszélgetés céljából az őrszobára.
1961 tavaszán éppen a Skibhuskroen-nél lakott, de azóta többször is költözött, Odense-n belül is, majd az ország más városaiban is élt. Az utóbbi években az a sajátos szokása támadt, hogy mindig eltűnt, valahányszor csak a rendőrség beszélni szeretett volna vele. Több hónap telt el, mire Odense-ben egész véletlenül összetalálkozott vele a járőr, és a véletlen találkozáson fellelkesülve, be is tessékelte a jardra, mert hogy olyan régóta szeretnének már bájcsevegni vele a rendőrök.
A bűnügyesek tényleg örültek a szerencsének, roppantul érdeklődtek a kedves kis Madsen személye és hogyléte iránt. Ennek megfelelően lelkesen kérdezgették is, leginkább a nőügyeiről. Azonban Madsen ügyes fiú volt, ártatlan képet vágva bizonygatta, hogy nem emlékszik Ebba Elvira Jensen nevű nőismerősre. Erőteljes, szívhezszóló ráhatás eredményére aztán kénytelen-kelletlen mégis beismerte, hogy debizony. Azért a biztonság kedvéért adta az ártatlant, hogy "jaaa? Piás Ebba? Hát persze, hogy ismertem, miért nem így tetszettek említeni, furfangos rendőr bácsik?" Mindenesetre nagyban hangoztatta, hogy már évek teltek el azóta, és különben is csak futó ismeretségről volt szó, tetszik tudni.
Amint azonban ezek a makacs, konok fakabátok Madsen elé tárták a tanúk vallomását, akkor beismerte, hogy csakugyan csapott egy görbe estét a Piással. Óvatosan, a szavahihetőség fenntartása érdekében, eldudorászta halkan: segített is a piás Ebbának átcuccolni a kerti kisházba, utána pedig édes hármasban söröztek a kertben. Később, folytatta, tényleg kimentek a városba dajdajozni, aztán valamelyik kricsmiben a Piás elköszönt tőle és egyszerűen felszívódott, azóta pedig egyszer sem találkozott vele.
A fakabátok nem hagyták annyiban, és tovább faggatóztak. Madsen szabadkozott.
Ugyan már, csúnya rendőr bácsik, miért nem tetszenek már békét hagyni ezzel a hülyeséggel? Több, mint hat évvel ezelőtt történt az egész, különben sem olyan fajta vagyok, aki nőkkel erőszakoskodik, és egyáltalán, kinek tetszenek engem nézni, hát nem szokásom nekem ittas nőket a lakásomra cepelni, hogy aztán az ágyban henteregjek velük! Ugyan hová tetszenek gondolni, rendőr bácsik?
A zsekák kezdtek fejgörcsöt kapni. Ugyanis egészen indokoltnak látszott a gyanú, hogy ez a Norman Askov Madsen sokkal, de sokkal többet tud arról, mi történhetett a Piással, mint amennyit elárulni hajlandó. Viszont bizonyíték semmire nem volt, még arra sem, hogy a piás Ebba bűncselekmény áldozatául esett!
A zsaruk tehát jobb belátásuk ellenére kénytelenek voltak elereszteni Madsent. A nyomozást mindenesetre nem függesztették fel.

Norman Askov Madsen korábbi lakóhelye

Ezek a csúnya, személyeskedő rendőr bácsik, akik Norman Askov Madsent ilyen tapintatlan, tolakodó kérdésekkel zargatták, most a Skibhusvej végén lévő ház lakóit kezdték el háborgatni a faggatózásukkal - 1961-ben, amikor az izgalmas események történtek, Madsen ugyebár itt lakott pár hónapig az akkori feleségével - akivel igen viharos és rövid kapcsolata volt. A főbérlő egy idősebb néni volt, aki a történtek óta már jobblétre szenderült, és a szomszédságból is olyan sokan elköltöztek, hogy felvilágosításokkal alig tudtak szolgálni Madsenkéről.
A rossz-gonosz, gyanakvó rendőrök arra a rosszhiszemű következtetésre jutottak: Madsen bizony a lakására cipelte a Piást, kinyírta, és utána jól elásta a kertben.
A rosszhiszeműségüket Madsen exfelesége tovább mélyítette. Az asszony előadta: hallott ő is ennek a piás nőnek az eltűnéséről, és az ismerősei azt rebesgették, hogy Madsennel látták a városban. Az asszony ekkor - április végétől május közepéig - Koppenhágában volt a rokonainál, és amikor hazaérkezett, azt kellett tapasztalnia: három hét alatt nagyon megváltozott az ő Norman-ja! Valami nyugtalanság és ingerlékenység vett erőt rajta, és hirtelen rátört a Koppenhágába költözhetnék. Sürgette a feleséget: adják el a bútoraikat, és költözzenek el mihamarább, de a miértekre soha nem volt hajlandó magyarázatot adni.
A házasság egyébként viharos véget ért 1961 nyarán. Madsen erőszakos, agresszív viselkedése felszínre került; rendszeresen itta le magát és verte a feleségét; egy alkalommal oly durván, hogy a nő egy hétig az ágyat nyomta. Nem csoda, hogy a feleség beadta a válókeresetet.
A rendőrök mindeközben az elmebaj küszöbén táncoltak: egyre erősebb volt a gyanújuk, hogy a Piás bűncselekmény áldozata lett, és arra is egyre több indirekt jel utalt, hogy éppen Madsen rekkentette őt el - de bizonyíték, az egy szál sem. S mivel hulla sem volt, egy szál sem, a rendőrök egyre idegesebbek lettek. Idegességükben már nemcsak a falat kaparták, hanem Madsen egykori házának kertjét is. Felásták tehát annak rendje-módja szerint az egészet. Találtak is ugyan valami csontmaradványokat; de ezekről hamar kiviláglott, hogy állati és nem emberi maradványok.
A nyomozók kedélyét tovább borzolta, hogy a nyomozással párhuzamosan újabb és újabb pletykákat, meg bejelentéseket kellett hallaniok. Volt, aki azt állította: látta a Piást, és volt olyan is, aki azt jelentette ki: Ebba felhagyott a korábbi, züllött, félvilági életvitelével, és külföldre költözött, vagy másik városba, ahol senki nem ismerte és így tiszta lappal kezdhetett új életet; akik viszont ismerték a Piást, azok csak a fejüket csóválták. A piás Ebba annyira közismert alakja volt Odense-nek, hogy a városnak szinte szerves része volt. Különben is, eltűnésekor már elmúlt 46 éves, ebben a korban már ritkán változik meg gyökeresen az ember;
A rendőrök tovább tépték a hajukat. Még mindig nincs bizonyíték arra, hogy a Piást meggyilkolták volna! Annál is inkább, mert abban a miliőben, ahol a nő élt, az élet néha nagyon kemény tud lenni és az öngyilkosság egyáltalán nem ritkaság a kiöregedőfélben lévő prostik között. És annál is inkább, mert tényleg nem kizárt, hogy Ebba új életet kezdett valahol máshol!
Nos, az ügy tehát a felderítetlen eltűnések közé került, és a következő években különös figyelmet fordítottak minden agnoszkálatlan női holttestre, amely csak előkerült. Ezek egyike sem bizonyult a piás Ebba maradványainak.

A történet folytatását nemsoká megkapjátok. Tudom, hogy csúnya dolog éppen a legizgalmasabb pontnál hagyni félbe a mesélgetést; igen, nagyon piszok vagyok, elismerem, meg fáradt is. A következő posztban elmesélem, hová tűnt a piás Ebba, addig rágjátok nyugodtan a körmötöket, mint tették a dán rendőrök is :}

Kész bűnügyi múzeum vált ebből a blogból, a most ismertetett eset áldozatának már felnőtt gyerekei lehetnének, ha megérhette volna a felnőttkort.
Akármennyire is lenyűgöző és hátborzongató ez a történet az 1970-es évekből, a feldolgozása során több helyütt is előkerül a nyomozói munkának kevésbé izgalmas, legkevésbé sem érdekfeszítő része. Egy valódi bűneset soha, de soha nem úgy néz ki, mint egy népszerű detektívregényben, ahol a Zseniális Nyomozó csak körülnéz a helyszínen, kihallgat néhány embert, akár informálisan, és mindebből azonnal le tudja vonni a következtetéseket a tettes kilétéről, illetve a letartóztatásához szükséges bizonyítékok hollétéről is.
Igyekszek úgy beszámolni az esetről, hogy az még mindennek ellenére se váljon unalmassá. Majd meglátjátok, hogy az unalmas részletek ellenére, sőt ezekkel együtt is, lenyűgözően érdekes ez az eset!
Talán nem is kell külön magyaráznom: a tény, hogy ezúttal a szokottnál is több komolytalanságot engedtem meg magamnak, éppen a bűncselekmények, illetve a mögöttük rejlő elvetemült aberrációk súlyosságát hivatott kompenzálni. Szerintem nem tudtam volna megírni sem, ha nem hülyéskedek közben ennyit. Azt mondják, az életvédelmisek körében még ennél is durvább akasztófahumor van szokásban.

In medias res...

1976 április huszadikán, egy szép tavaszi délutánon a dániai Randnes városban, a 15 éves Conny Lund Koue repesve várta az estét. Barátnőinek már el is mesélte, hogy a tavaszi szünetben szert tett egy új barátra, akivel együtt töltötték a szünet nagy részét, és este is találkozni fognak.
Conny, amint hazaért a suliból, azonnal nekilátott a házi feladatainak, hogy este már ne legyen tennivalója. Ezután együtt kávézott édesanyjával, húgával és a nagymamával, aki látogatóba érkezett. Conny ajánlkozott, hogy segít kimosni az alig pár hónapos kistestvérük holmijait és kiteregeti a pincében.
Tudnivaló, hogy a 70-es években a dán (és norvég) lakótelepi házakban a lakásokba beszerelt mosógépek helyett gyakran az alagsorban alakították ki a mosókonyhát és ruhaszárító helyiségeket, amelyeket a lakók közösen használtak, egymás között megegyezve az idő beosztásáról. (Megj.: Norvégiában még a 2010-es években is láttam ilyen megoldást!)
Ennek a - jelentéktelennek és unalmasan hétköznapinak tűnő - részletnek különös jelentősége lesz ebben a történetben.
Conny és a húga tehát lementek az alagsorba, hogy megnézzék, foglalt-e a mosógép és van-e szabad szárítóhelyiség. Egy fiatal férfi éppen ekkor lett kész a mosással, Conny pedig a szabadon talált szárító helyiség ajtajára lakatot tett.
A lányok felmentek a lakásba - Conny, amilyen segítőkész volt, kérés nélkül is ajánlkozott, hogy feltakarítja a lépcsőt, amíg a mosógép végez a ruhákkal. Mire befejezte a lépcső felmosását, a nagymama éppen hazaindult. Conny elköszönt tőle, mielőtt lement a pincébe, kiteregetni a tiszta ruhákat - röviddel délután negyed öt után. A nagymamája soha többé nem láthatta.

Aznap délután háromnegyed hatkor a városi rendőrkapitányságon megszólalt a telefon. Eg huszonéves fiatalember jelentette be, hogy a Skelvangsvej 97. szám alatti ház pincéjében egy eszméletlen fiatal nőt talált. A férfi elmondta: amikor lement a pincébe, a lányt a kerékpár-tároló helyiségben vette észre, és nem tudja, hogyan került oda. A mentők eközben megérkeztek a helyszínre, észlelték, hogy a lány állapota válságos - két, késszúrásoktól származó külsérelmi nyomot láttak rajta első ránézésre - és azonnal kórházba szállították.

Mire a bűnügyi rendőrség megérkezett, addigra az egyenruhások már biztosították a helyszínt. Hatalmas vértócsa terjeszkedett a kerékpártárolóban, ahol a lányt - aki mindeközben életét vesztette a kórházban, és akinek személyazonosságát gyorsan megállapították: Conny Lund Koue, 15 éves, randnesi lakos, lakcíme: Skelvangsvej 97. - megtalálták. A helyszíni szemle során megállapítást nyert, hogy az áldozatot az első késszúrások egy mosdóban érték, amely a mosóhelyiség mellett helyezkedett el. Vérnyomok szennyezték úgy a mosdót, mint az előtte húzódó pincefolyosót.
A mosdó ajtajátó világosan követhető volt a lány menekülésének útvonala a mosdótól a biciklitárolóig vezető 35 méternyi folyosószakaszon.

Lábnyomok a vérben

A vértócsától a lány menekülési útjával ellentétes irányban lábnyomokat lehetett kivenni (a technikusok vélekedése szerint ezek facipőtől származhattak.) Nyilvánvaló volt az is, hogy aki a nyomokat hagyta, az növekvő sebességgel rohant az ellenkező irányba.
A nyomok az útvonal mentén elhalványodtak és eltűntek - nem volt megállapítható belőlük, hogy az illető elhagyta-e egyáltalán a pincét, amelynek több kijárata is volt - a szabadba, illetve a különböző lépcsőházakba. Ezért nem lehetett meghatározni, merre menekült a tettes.

A pince egyik, nyitott ajtajú szárítóhelyiségében a rendőrök egy lavórt találtak, amely félig volt kisgyermekruhákkal. A ruhák másik része a szárítókötélen függött, ezért nyilvánvalónak látszott, hogy az áldozat el volt foglalva a teregetéssel, amikor támadója megzavarta.

A boncolás eredménye

Az igazságügyi orvosszakértő megállapította, hogy a lányt nem kevesebb, mint 42 késszúrás érte - ezek között 33 (!) is akadt, amelyek már önmagukban is halálosak lehettek volna.
(Talán nem tudjátok - ha nem vagytok még eléggé rutinos bűnügy-mániákusok -, hogy egy bűncselekmény akkor minősül "különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés"-nek, ha a tettes a halál előidézéséhez szükségesnél több erőszakot alkalmaz. Az erőszakos halál már önmagában is különösen kegyetlen, ha hétköznapi szemmel tekintjük, de a büntetőjognak más fogalmai vannak erről. Ez az eset sajnos egy "jó" példa e kategória szemléltetésére.) A tettes elölről és hátulról is megtámadta Conny-t - erről a fejen, nyakon, mellkason és háton található szúrásnyomok tanúskodtak. Az áldozat igen kitartóan védekezett, és megkísérelte kicsavarni a kést a tettes kezéből - erre következtetni lehetett abból, hogy a szúrások némelyike a kezét és az alkarját érte.

Az első kihallgatások

A fiatal férfi

Egy házbeli fiatalember előadta: az autóját szerelte a parkolóban - ez eltartott egy jó ideig; amint végzett, levitte a szerszámait a pincébe, és ekkor figyelt fel az eszméletlen lányra. Ekkor azonnal felrohant a szomszédjához segítségért; amikor leértek a pincébe, látták, hogy a lány magához tért és előrébb vonszolta magát a padlón. Próbált mondani valamit, az ajkai legalábbis megmozdultak, de hang már nem jött ki rajtuk.
Ekkor telefonáltak mentőért, és ekkor vették észre azt is, hogy a padlót vér szennyezi.

A szomszéd előadta, hogy hallott a pince irányából érkező zajokat, sikoltozást, és lábdobogást - ő is facipőtől származó zajokat vélt hallani -, de nem gondolt arra, hogy bűncselekmény történt, mert a házbeli gyerekeket gyakran látta kergetőzni a pincefolyosón.

Ilyen súlyosságú esetekben mindig kihallgatják a helyszín közelében lakókat. Éjfélre végeztek a helyi rendőrök a legközelebbi szomszédság kihallgatásával, és úgy döntöttek, hogy a további kihallgatásokat a következő reggelen tartják meg.

A segítőkész fiatalember

A vizsgálatokban részt vevő egyenruhások éjfél után eligazításon vettek részt, ahol ki-ki beszámolt az intézkedéseiről, eredményeiről.
Semmire nem jutottak, ami a gyilkosság felderítését egycsapásra megoldotta volna - de két tiszt az életvédelmi osztálytól arról számolt be: este fél nyolc tájban felkeresták a 103-as lépcsőház egyik lakóját - egy huszonéves férfit, aki egyedül volt otthon. Nevezett előadta, hogy aznap délután ért haza; ezt megelőzően Koppenhágában volt, ahol feleségével és gyermekükkel az anyósáéknál töltötték a húsvéti ünnepeket. Mivel neje cukorbeteg és hetedik hónapos terhes, ő jelenleg a fővárosi Rigshospitalet-ben tartózkodik.
A fiatalember beszámolt arról, hogy délután két óra tájban lent volt a pincében, hogy felhozza a szárítóhelyiségből a tiszta gyermekruhákat, amelyek még az ünnepek előtt kerültek kiteregetésre. Odalent beszélt két fiatal lánnyal, akik őutána kívánták a szárítóhelyiséget használni.
Ezenkívül csak este hat óra tájban hagyta el a lakást, amikor grillcsirkét vásárolt magának vacsorára egy közeli kioszkban. (NB a norvég és dán kioszkokban nemcsak újságokat, üdítőt meg kávét tartanak, hanem készételeket is kapni.)
Ekkor, úgymond, felfigyelt arra, hogy több rendőr is tartózkodott a ház körül, és csődület támadt a pincelejáratnál, amely a kerékpártárolóhoz vezet. Az összegyűltek egyike tájékoztatta a fiatal férfit, hogy gyilkosság történt a pincében, egy fiatal lány életét oltották ki. Késsel.

További kérdésre a fiatal férfi elmondta: természetére nézve nem különösebben kíváncsiskodó, így ezután felment a lakásába, nem bámészkodott vagy kérdezősködött többet. A vásárolt grillcsirkét a sütőbe helyezte, hogy ne hűljön ki, mialatt ő megfürdik. Éppen végzett a tisztálkodással, és éppen leült volna enni, amikor jöttek a rendőrök.
Az étkezőasztalon valóban található volt egy grillcsirke, ketchuppel meglocsolva, mellette egy pohár tej.
A férfi nem tűnt ittasnak, és a viselkedésében semmi sem utalt arra, hogy a gyilkossághoz bármi köze is lenne.
Mielőtt a rendőrök végre - jóval éjfél után - hazamehettek aludni, döntés született arról, hogy az országos Rigskrim csoporttól kérnek segítséget, mert minden jel arra utalt, hogy hatalmas nyomozati munkák előtt állnak.
Arról is döntöttek: már következő reggel további és részletesebb helyszínelést végeznek a pincében, és újra kihallgatják ezt a fiatal férfit, aki minden jel szerint az egyetlen volt, aki a pincében közvetlen kontaktusban volt Connyval és a húgával.

Helyszíni szemle

Szerdán reggel ennek megfelelően hatalmas emberi erőforrásokat állítottak rá az esettel kapcsolatos különféle feladatokra. A ház körüli zöld területeket is alaposan átkutatták, hogy a tettes menekülésének útvonalát felfedezzék. A közeli hulladéktárolókat is átvizsgálták, hogy a gyilkosság eszközéül használt kést megtalálják. A csatornák, lefolyók, hulladékkonténerek, kutak is átvizsgálásra kerültek.

Vérfoltok a kilincsen (Kilincs! Kilincs!)

A technikusok az újabb helyszíni szemle során mikroméretű vérfoltokat találtak azon a pinceajtón, amely a 103-as lépcsőházba vezetett. Ez arra utalhatott, hogy a tettes valószínűleg ezen a kijáraton keresztül távozott a pincéből. Miután az este folyamán semmilyen jel nem utalt arra, hogy a tettes elhagyta az épületet, a mikroméretű vérfoltból arra lehetett következtetni: a tettest a 103-as lépcsőház lakói között kell keresni. Ebből a megfontolásból, a segítőkész fiatalembert újból előveszik - született meg a döntés. A rendőrség újból kapcsolatba próbált lépni a 103-as lépcsőházból a fiatalemberrel, aki a pincében beszélt Connyval és a húgával.
Nem tartózkodott otthon, és senki nem tudott felvilágosítással szolgálni a fellelhetőségéről. Annyit sikerült megtudni, hogy már reggel negyed nyolckor távozott a házból, egy vászonszatyorral. A tanú, aki erről beszámolt, azt a felvilágosítást adta: a szatyor mintha nedves holmikat tartalmazott volna, ugyanis az alján is, az oldalán is nedves foltok voltak láthatóak. A szatyor oldalát továbbá egy horgony motívum díszítette. Egy másik tanú azt az információt adta: a fiatalember egy közeli megállóban felszállt egy buszra, de senki nem tudta, hová ment. Eközben a kihallgatások tovább folytatódtak a lakóépületben. Ebédidőben rátaláltak a fiatalemberre, aki a helyi szakképző iskolában vízvezeték-szerelői tanfolyamon vett részt. Készségesen a rendőrökkel tartott a kapitányságra, hogy elmagyarázza, mit csinált aznap. A vászonszatyrot megtalálták a ruhásszekrényében, és ez csakugyan nedves volt alul és oldalt is, de semmi nem utalt arra, hogy ez vérszennyeződés volna.

Egy értékes felvilágosítás

Az alapos kihallgatás során a fiatalember - akinek Claus Kai Berggren volt a neve - előadta, hogy hazafelé Koppenhágából Randersbe, megivott "egynéhány sört". Amikor hazaért, ekkor is ivott; ezután elment levágatni a haját. Útban a fodrászhoz, majd onnan hazafelé is elfogyasztott egy-egy sört. Saját becslése szerint a nap folyamán legkevesebb 12 sört ihatott, de 14-nél nem többet, mielőtt a rendőrök becsengettek hozzá. Kijelentette, hogy találkozott a két lánnyal a pincében, amikor felhozta a kimosott ruhákat. De határozottan tagadta, hogy a gyilkosságról bármit is tudna. Fenntartotta, hogy a gyilkosságról valaki mástól szerzett tudomást, a lejáraton kívül, amikor hazaért, miután megvette a már említett grillcsirkét. (Kezd már elegem lenni ebből a grillcsirkéből. Benneteket nem idegesít, hogy egy szerencsétlen döglött madár körül forog a kihallgatás? - A szerk.) Ekkor két nő, akik a lépcsőházban laktak, egybehangzóan állították: találkoztak Berggrennel, amikor a kioszk felé indult, és a férfi _ekkor_ mesélte nekik, hogy egy lányt meggyilkoltak a pincében! Tehát már azelőtt tudott a gyilokról, mielőtt lement volna... tudjátok, miért.
Ez ellentmondott Berggren vallomásának, ezért indokoltnak látszott, hogy az életkörülményeit közelebbről is átvizsgálják.

Házkutatás

Berggrent megkérdezték, van-e kifogása ellene, ha házkutatást tartanak nála. Először nem volt különösebben készséges - mint mondta, nem szereti, ha mások turkálnak a holmijai között. Rövid gondolkodás után azonban hozzájárult, hogy a rendőrök átkutassák a lakását, és - miközben őt magát továbbra is az őrszobán marasztalták - a házkutatás megtörtént.
Ennek során a rendőrök találtak egy sor, feltételezhetően lopott holmit - bőröndökben, szekrényben, illetve az ágy alatt, dobozokban -: t.k. 17 különféle óra (ébresztőórák, női és férfi karórák vegyesen), 52 karton varrócérna, 25 doboz hímzőfonál, 27 karton - ezek összesen 658 különböző elemet, zsebtelepet és akkumulátort, 11 készlet férfi alsóneműt bedobozolva, 60 pár vadonatúj férfizoknit, négy férfi nadrágot és sok más ingóságot tartalmaztak.
Emellé találtak még rengeteg képregénysorozatot, amelyek közös jellemzője volt, hogy mindegyik az erőszakról, a rettegésről és a legborzasztóbb bűncselekményekről szólt.
Viszont semmit nem találtak, sem nyomokat, tárgyi bizonyítékokat vagy körülményeket, amelyek Berggrent direkt kapcsolatba hozhatták volna a Conny-gyilkossággal. További grillcsirkéket sem találtak.

A karcolás

Berggrent tehát előzetes letartóztatásba helyezték, 1976 április 28.-án, egyelőre tolvajlás gyanújával, a lakásán talált holmik alapján. A Conny-ügyben egyelőre csak tanúként hallgatták ki.
A sors iróniája, hogy Conny temetése is éppen ezen a napon történt meg.
Berggren tagadta, hogy lopásban bűnös lenne; azt állította, hogy mindazt, amit a rendőrök találtak nála, a szüleitől kapta, részben küldték neki, részben pedig akkor adták, amikor a feleségével a szülőknél vendégeskedett.
Ebben az összefüggésben megemlíthető, hogy Berggren erős szemüveget hordott. A lopott holmikkal kapcsolatos kihallgatás során idegesen babrált a szemüvegével, és ennek alkalmával a kihallgató tiszt észrevett egy frissnek tűnő karcolást a delikvens orrnyergén.

Kis baleset a fürdőkádban?

Erről a karcolásról Berggren azt állította: nem vette le a szemüvegét fürdéshez, és véletlenül beverte a fejét a falba, ekkor okozott a szemüvege egy kis sebet az orrán. Amikor a rendőrök kifejezték, hogy furcsállják ezt az állítást, Berggren azt felelte: ez a szokása már elég régen megvan, bizonyítani is tudja: készült is róla kép, amint szemüvegben fürdik.
Berggrent ezután orvosi vizsgálatnak vetették alá. Az orvos véleménye szerint a seb friss volt, de nagyon valószínűtlennek tűnik, hogy szemüvegtől származna. Inkább körömre vagy hasonlóra lehet gyanakodni. Még akkor is, ha a Berggren által említett képet csakugyan megtalálták a lakásban.

Berggrent bevarrják

A jómadarat előállították grillcsirkének... elnézést, szóval letartóztatták rendesen is.
A vizsgálóbírónak előadta ez az állat, hogy miként jutott hozzá a lakásán lefoglalt tárgyakhoz.
Az órákat édesapjától kapta, aki egy raktárban dolgoztt egy cégnél, amelynek Berggren nem tudta a nevét.
A varrócérnák meg hímzőfonalak Berggren egy korábbi munkahelyéről származnak, egy koppenhágai cérnagyárból.
A 658 darab elemet olcsóért vette egy házalótól, mert mint magyarázta, ez jól jön mindig a háznál.
A szokatlanul nagy mennyiségű ruházati cikkről azt kotkodálta a frissen sült grillcsirke, hogy ezeket édesanyjától kapta, aki egy ilyen cikkeket forgalmazó cégnél takarítónő, és alkalmanként szokott neki küldeni ruhákat.
Ekkor Berggren már tizennegyedik napja vendégeskedett előzetesben, ezért éppen ideje volt, hogy közelebbről is megvizsgálják a kapcsolatait.

Ekkor viszont hivatalosan továbbra sem volt a Conny-gyilkosság gyanúsítottja, csak tolvajlásért vették előzetesbe. Ekkor még semmilyen nyom nem volt a rendőrök kezében, amely arra utalt volna, hogy Berggren-nek bármi köze van a lány halálához. Csak egy halott csirkére találtak bizonyítékot.

Berggren szüleit is bevarrják

A rendőrök tettek egy udvariassági vizitet a szülőknél is, akik készségesen bevallották, hogy ők lopták az illető holmikat. Méghozzá a munkahelyükről, azután, hogy az ifjabb Berggren Randers-be költözött.
Mindkettejüket előállították tolvajlásért, és ki is hallgatták őket Koppenhágában. Itt elcsipogták: annak érdekében, hogy gyermekükkel szoros maradjon a kapcsolat az elköltözése után is, úgy érezték, ajándékokkal kell ellátni őt, amelyekről úgy gondolták, hogy a grillcsirke majd értékelni fogja. Nagyon féltek attól, hogy elveszítik vele a kapcsolatot azután, hogy elköltözött Koppenhágából.
A kihallgatások után a két öreg grillcsirkét szabadlábra helyezték.

Zasszony telefonál

Azon az estén, amikor Berggren grillcsirke lett a jardon, telefonált a felesége, Jannie, ugyanoda. Nem értette ugyanis, miért nem kereste Berggren, mikor megbeszélték, hogy majd telefonálni fog, ha hazaért Koppenhágából. A feleség tehát nyugtalan lett, különösen azután, hogy az újságban olvasta, hogy éppen az ő házukban történt egy gyilkosság. Ezért hívta a randersi kapitányságot.
A feleség ekkor tudta meg, hogy a férjét lopásért tartóztatták le, és nem gyanúsítják emberöléssel.

A védő tiltakozik

Miután Berggren szüleit előállították, és be is vallották, hogy a házkutatás során talált szajré nagy részét ők maguk nyúlták, a grillcsirke ügyvédje követelte, hogy védencét eresszék szabadon, mert hát hiszen a madárdal a koppenhágai illetékes kerületi kapitányságon visszhangzik, Berggren szüleitől.
Nem úgy van az, reagált az ügyészség, megint előállították grilleződni, ezúttal a cérnák, fonalak és elemek eltulajdonításáért, továbbá orgazdaságért, mármint az órák és ruhák ügyében.
A grillcsirke tagadta bűnösségét, mondván: nem feltételezte, hogy elei lopásból származó holmikkal kedveskednének neki. Azt vallotta: muterja ilyet mondott neki egyszer, de akkor nem akarta elhinni, hogy lopott cuccot kapott.

Egy kés hiányzik

Lányok, biztos, hogy mindannyian ismeritek ezt... hagyjátok egyedül akár egy estére is a férjeteket vagy barátotokat a lakásban, és olyan rumlit csinál, hogy utána hetekig kereshettek mindent, meg takaríthatjátok el a csatateret.
Berggrenék esetében sem volt más a helyzet. Jannie Berggren két rendőr kíséretében megjelent a lakásban, és a tüzetes vizsgálódás során a következő észrevételeket tette:
1.) A konyhafiókból hiányzik egy kés, abból a fajtából, amelyet uborkahámozónak szokás használni.
2.) A mosogató alatt két törlőruha volt található, úgy odavetve, ahogyan Jannie, emlékezete szerint, nem helyezte oda korábban. Látható volt a törlőruhákon, hogy mindkettő azon piszkosan lett kicsavarva.
3.) A szennyestartóban több használt és félig nedves törölköző halmozódott, amelyekről Jannie egészen határozottan állította: tisztán pakolta el őket a szekrénybe, és elképzelhetetlennek tartotta, hogy a férje egyetlenegy nap alatt, ameddig egyedül volt odahaza, ennyi törölközőt használt volna el.
4.) Egy kék farmernadrág és egy sötét színű ing hiányzott a szekrényből. Ezek a ruhadarabok nem voltak azonosak azokkal, amelyekben Berggren éppen az előállító cellában grillcsirkéskedett.

Mindezt már túlzásnak találták a rendőrök is, még azon a kategórián belül is, hogy "ezek a pasik, milyen hanyagok tudnak lenni!"
Ezért Jannie társaságában üzletről üzletre jártak, amíg nem találtak egy pontosan ugyanolyan gyártmányú kést, amilyet az asszony hiányolt a háztartásából.
Na, de természetesen nem azért vették meg ezt a kést, hogy Jannie-t kárpótolják férje rendetlenségéért - hanem azért, hogy megmutassák a Conny boncolását végző orvosnak, és kikérjék véleményét: egy ilyen típusú kés szóba jöhetett-e, mint a gyilkosság elkövetéshez használt eszköz? A szakértői válasz egyértelmű igen volt, egy ilyen kés, úgymond, nagyon is alkalmas lehetett arra, hogy éppen olyan jellegű sérüléseket okozzon, amilyeneket Conny testén találtak.

Kié a vér?

A lakásban talált törlőrongyok és törölközők szennyeződései egyértelműen vértől származtak. A szennyeződések olyan intenzívek voltak méghozzá, hogy már az ekkoriban használt technikákkal is meg lehetett belőlük állapítani a vércsoportot! Tehát elküldték az anyagot szerológiai vizsgálatra.
A grillcsirke erről a kérdésről egyszerűen nem akart tudni. Amikor erről érdeklődtek nála, egyszerűen csak tagadott: kitartott azon állítása mellett, hogy ő aztán nem, ő nem használta a törlőruhákat. Még azután is makacsul kitartott emellett, hogy ismertették vele felesége vallomását.
Ami a törölközőket illeti, a grillcsirke ezt azzal igyekezett kimagyarázni: a már említett fürdőszobai kis baleset során ezekkel törölte le a vért.
Na, de ennyi vért, csak egy kis karcolás után? Ez a magyarázat már gyanús volt, ezért vért vettek a grillcsirkétől, és a levett mintát, a szennyezett eszközökkel együtt, elküldték Koppenhágába, ahol egyébként már meghatározták az áldozat vércsoportját is.

A grillcsirkét tovább pirítják

Anélkül, hogy hivatalosan meggyanúsították volna Berggrent azzal, hogy ő követte el a gyilkosságot, újból elővették kihallgatásra. Ez a makacs grillcsirke azonban nem volt hajlandó mást vallani, mint amit már korábban is előadott az esettel kapcsolatban. Azt állította, hogy a korábbi kihallgatások során már mindent elmondott, amit a gyilkosságról tudott!

Később egyébként nagyon sok kritika érte a dán rendőrséget, amiért ezen a ponton még nem gyanúsították meg Berggrent a gyilkossággal.
Azonban tudni kell: egyértelmű bizonyítékok nélkül nem lehet senkit gyilkossággal gyanúsítani. Két okból méghozzá.
Ha az illető történetesen nem bűnös, egész életére megbélyegzetté válik és ellehetetlenedik. Emellé az alaptalan gyanúsítások sokszor vonnak maguk után hosszas és parttalan jogi hercehurcát.
Másrészt, ha egy ártatlan emberre húzzák rá a vizes lepedőt, ezzel a közvélemény ugyan megnyugszik, de a valódi tettes szabadlábon marad, kacag a markába, és további, hasonló bűncselekmények elkövetésére is motiválhatja a tény, hogy bizonyítva látja saját okosságát és a rendőrök ostobaságát.

Ebben az esetben, továbbá, Berggren már eleve előzetesben ült bizonyított lopásért és orgazdaságért.
Eközben a rendőrök szó szerint több, mint ezer embert hallgattak ki a gyilkossággal kapcsolatban, és az így nyert információk alapján nem lehetett kizárni, hogy a gyilkosságot valaki más követte el.
Amennyiben ez utóbbi eset volna a fennforgás, úgy a rendőrök egy sor értékes információtól estek volna el: ha mindenki abban a tudatban él, hogy "á, már megvan a tettes", akkor sok tanú esetleg nem is jelentkezett volna, vagy nem látta volna érdemesnek, hogy bizonyos részletkérdésekről tájékoztassa a fakabátokat.
Egy további indok, amely miatt ekkor még nem adhatták át az ügyészségnek a jól átsült madarat: ebben az időpillanatban még nem érkezett meg az eredmény a vércsoport-vizsgálatokról.

Azért, hogy addig se legyen tömény unalom a rendőrségen, újabb házkutatást folytattak a grillcsirkés lakásban. Ezúttal kutyákat is igénybevettek, minden elképzelhető zugot átkutattak, ahová elvileg egy kést el lehet rejteni. A feleség által észrevett hiányzó ruhadarabokat is minél inkább meg akarták találni.
E házkutatás alkalmával gyakorlatilag mindent a feje tetejére fordítottak a lakásban. Ennek eredményeként találtak egy pár férfi facipőt, amelynek talpa egyértelmű vérszennyeződéseket mutatott.
A könyvesszekrény alatti térben - amelyhez csak a szekrény félrehúzása által lehetett hozzáférni - megtalálták a feleség által említett nadrágot és inget, mindkettő vérrel szennyezve.
Ezzel a házkutatás véget ért, és egyértelművé vált, hogy Berggren csakugyan az a bűnelkövető, akit kerestek. Ezért minden további kihallgatás nélkül bíróságra citálták, ezúttal a Conny sérelmére elkövetett gyilkosság vádjával.

A grillcsirke ismét csak tagadott, annak ellenére, hogy elé tárták a bizonyítékokat.
Tagadott, és csak olyan erőtlen védekezésre telt grillbaromfi képességeiből, hogy azt állította: fogalma sincsen, hogyan kerülhettek a véres holmik az ő lakására. Elismerte ugyan, hogy az elé tárt ruhadarabok az ő tulajdonát képezik, de állítása szerint nem érti, hogyan lettek vérfoltosak, illetve hogyan lettek elrejtve a lakásban.

Újabb magyarázat

Ezután a grillcsirke engedélyt kért, hogy négyszemközt beszélhessen a védőjével. Rövidesen visszatértek a tárgyalóterembe, ahol is előadta, hogy szeretne hozzátenni valamit a korábbi magyarázataihoz.

Azt tette hozzá, hogy: miután lent volt a pincében a tiszta ruhákért, és találkozott a két lánnyal - felment a lakásba, majd visszatért a pincébe, ahol nekilátott a mopedjét szerelni. Amikor e munka közben kiment a mosdóba, az ajtó félig nyitva állt, és közvetlenül a bejárat mögött megcsúszott valamiben, és valami csúszós anyaggal kente össze magát. Nem látta odabent, hogy miben csúszott el, csak amikor felért a lakásba, hogy megmosakodjon - ekkor látta, hogy ez bizony vér. Amikor a rendőrök csengettek nála, akkor a fürdőbe helyezte a ruhákat. Miután a rendőrök jelezték: valószínűleg jönni fognak még további felvilágosításokért, ekkor ő nem merte elővenni a vérfoltos ruhákat. Ezért rejtette őket a könyvesszekrény aljába. Félt attól, hogy a zsarvak rögtön azt hiszik, ő gyilkolta meg a lányt, ha a ruhákat meglátják. Viszont mindezek ellenére sem volt hajlandó beismerni, hogy a gyilkosságot ő követte el. Ezért jutalmul újabb négy heti grilleződést rendeltek el neki, hogy a további nyomozásokat ne legyen alkalma befolyásolni.

Megkerült a kés!

A házkutatást, amelyet korábban félbeszakítottak a rendőrök a véres ruhadarabok megtalálása okán, most folytatták, és ha volt még a lakásban valami, amit nem túrtak szét korábban, azt ezúttal széttúrták.
A hálószobában és az előtérben nem végeztek előzőleg tökéletes munkát; ez utóbbi helyiségben állt egy polc, az alján szekrénnyel. Mindez a falhoz volt erősítve. Nos, kicsavarozták a polcot a falból, félretolták, és... a szekrényrész alatt megtalálták azt a kést, amelyet Berggren felesége hiányolt a szekrényből! Egyáltalán nem lepett meg senkit, hogy a kés fűrészes pengéjén vérfoltokat lehetett látni, bennük ujjnyomokkal. A kés hegye ki volt csorbulva. Már csak egyetlenegy kérdés maradt megválaszolatlanul ezek után: a vér Conny-től származott-e, illetve az ujjnyomok Berggren-től?

Félig-meddig vallomás

Berggren kihallgatása - makacs tagadásán túl - azért sem volt egyszerű feladat, mert beszédhibás volt, dadogott. Emellé nem volt hajlandó a gyilkosságról beszélni, holott egyébként nem volt kifogása az ellen, hogy a vizsgálótisztekkel beszéljen.
Mindenesetre, nagy nehezen sikerült rábírni, hogy beismerje: látta a lányt a kerékpártárolóban heverni, ahol később megtalálták. Azt is állította a grillcsirke, hogy megpróbálta kitapintani a lány pulzusát, bár magyarázatot nem tudott adni, miért is tette ezt, és állítása szerint nem is emlékszik pontosan arra, mi történt a pincében.

Vallani is, meg nem is... egyfelől nem volt hajlandó beismerni, hogy ő ölte meg a lányt, ugyanakkor nem tagadta, hogy volt köze Conny halálához.

A grillcsirke dalra fakad

Több kihallgatás után végül vallomást tett ez az állat, 1976 május ötödikén. A pincében történtekről így számolt be:
Azután, hogy beszélt a két lánnyal, felment a lakásába a tiszta ruhákkal. Ezután lement a pincébe, hogy a mopedjét szerelje. Innen látta, hogy valaki a szárítóhelyiségben tartózkodik. Kíváncsi lett, és látta, hogy az egyik lány azok közül, akikkel az imént találkozott. Conny volt az, akit korábban nem ismert. A lány el volt foglalva a babakelengye kiteregetésével. Valamilyen oknál fogva, Berggren késztetést érzett, hogy ismét felmenjen a lakásába, és hozzon egy kést a konyhafiókból. Ezzel visszatért a pincébe, ahol Conny még mindig a teregetéssel foglalatoskodott.

A késsel fenyegetve Connyt, a tettes rákényszerítette a lányt, hogy a mosdóhelyiségbe hátráljon, és szó szerint behajította oda. Már azelőtt is, hogy a lány földet ért, több késszúrás is érte a hasán. A mosdóban dulakodás folyt, Berggren többször is Conny testébe döfte a kést, különböző testtájain. A lány kitartóan védekezett, sikerült is kicsavarnia a kést támadója kezéből, és a kerékpártároló irányába menekült. A tettes követte, visszaszerezte tőle a kést; végül Conny összeesett a padlón, és Berggren további késszúrásokkal illette. Ezután visszarohant a pincefolyosón, és fel a lakásba. Itt elrejtette a tett elkövetésekor viselt ruhákat és a használt kést. A facipőjét lemosta és megtörölte egy konyhai törlővel.
Az áldozattal folytatott dulakodás során sérült meg az orrán annyira, hogy a seb még fürdés közben is vérzett.

Miért követte el ezt a bestiális tettet?

Ezzel a gyilkosság felderítetté vált, de ez a grillcsirke nem jelölt meg semmiféle magyarázatot arra, mi motiválta a gyilkosság elkövetésére. Azt mondja, nem tud indokot megjelölni. Azt is tagadta, hogy szexuális indítéka lett volna a tettre. Kitartott amellett is, hogy Connyt soha nem látta korábban. Ez teljesen megmagyarázhatatlan volt: ezek szerint Berggren kedvtelésből gyilkolt?

Mint korábban említésre került, az igazságügyi orvosszakértő megállapította, hogy Conny altestében nem talált behatolásra utaló nyomokat. Számításba véve, hogy Berggren ismerte a mosdóhelyiség méretét, akkor nem ide kényszerítette volna be áldozatát, ha meg is akarta volna erőszakolni. A pincében más helyek erre alkalmasabbak lettek volna.

Ezek a körülmények minden kétséget kizáróan arra utaltak: Berggren "csak" halálra késelte a lányt, nem kéjgyilkosság történt.

Viszont ezzel egyidejűleg egy újabb kérdés is felmerült: vajon gyilkolt-e Berggren korábban is?

Most megint felcsigázom az idegeiteket, és nyitva hagyom a kérdést. Meglátjátok, itt és itt!