Claus Kai Berggren, az az állat - 2. rész
Miután a Conny Lund Koue sérelmére elkövetett gyilkosságot bevallotta egyáltalán nem kedvelt grillcsirkénk, a randers-i nyomozók azon tanakodtak: lehetséges vajon, hogy ennek a vadállatnak nem ez volt az első gyilkossága?
Már a nyomozás korai szakaszában kiderült, hogy a grillcsirkét több, mint négy évvel azelőtt kihallgatta a koppenhágai rendőrség egy másik gyilkosság ügyében. A grillcsirkének volt alibije az illetékes időpontra, és sem közvetlen, sem közvetett bizonyítékot nem találtak arra, hogy ezt a bűntettet ő követte volna el.
A randersi nyomozók számára most, a Conny Lund Koue-ügy felderítése után mégis gyanússá vált, hogy ennek az 1971-ben megtörtént koppenhágai gyilkosságnak több momentuma is átfedésben áll a randersi esettel. Ezért elkérték a négy évvel azelőtti kihallgatási jegyzőkönyveket és nyomozati anyagot a koppenhágai rendőröktől.
Nézzük, hogy a randersi zsarvak mely részletekre kapták fel a fejüket!
1971 augusztus 18.-a nagyon szép nap volt. A nap melegen sütött, és sokáig világos volt - ezért a nyolcéves Connie Jacobsen megkérte édesanyját: engedje meg, hogy a szokásosnál tovább maradhasson kint játszani a többi gyerekkel. Anyukája beleegyezett, azonban kislánya lelkére kötötte: este nyolcra mindenképpen legyen otthon ő is, ötéves kisöccse, Frank is!
Háromnegyed nyolc tájban a kis Frank, egy vele egykorú játszótársával (talán véletlen, hogy ennek a kislánynak Jannie volt a neve?), nekiláttak megkeresni Connie-t - meg is találták a Fensmarkgade 41-es számú lépcsőház kapualjában, egy hatalmas vértócsa közepén. Még élt.
A kisfiú becsengetett egy földszinti lakásba, és az ajtót nyitó hölgynek rémülten elmondta, mi történt. A nő 19 óra 52 perckor hívta a rendőrséget és a mentőt, eközben a kis Jannie lélekszakadva rohant ki az utcára, és az ott tartózkodó, akkor 13 éves Karina Jensennek kétségbeesetten újságolta el, hogy valami szörnyű történt Connie-vel. A nagyobb lány sietett a Fensmarkgade 41. szám alá, ahol legnagyobb döbbenetére látta, mi történt. Ezután lélekszakadva rohant Connie szüleihez - Connie édesapja, az akkor 28 éves Bent Jacobsen, és fivére, Niels azonnal a helyszínre siettek... és a kislány a szemük láttára halt meg. Amikor a mentők megérkeztek 19 óra 57 perckor, már csak a halál beálltát állapíthatták meg.
A koppenhágai nyomozók hamarosan megállapították: a kislány gyilkosát egyetlen felnőtt sem látta, az utcán a gyerekek mindenféle felnőtt felügyelet nélkül játszottak.
Ez különösen megnehezítette a nyomozást, mert gyerekeket soha nem egyszerű kihallgatni. Részint az ügy súlyossága miatt rendkívüli óvatosságot igényelt, hogy a lehető legkevesebb pszichés károsodást okozzanak a kis tanúknak; részint pedig azért, mert a gyerekek általában nehezen tudják eldönteni ránézésre, hogy egy felnőtt hány éves lehet, és a személyleírásaik sokszor pontatlanok.
Ebben az esetben is problémát okozott ez.
Egy ötéves kislány azt állította: a bácsi, akit látott a lépcsőházból kijönni, harminc éves lehetett, 183 centi magas, sötét haja volt ősz csíkokkal, cipzáras dzsekit viselt, világos nadrággal és fehér inggel. Továbbá arra is felfigyelt, hogy a bácsi mintha bevizelt volna; legalábbis nedves folt volt látható a nadrágján. Egy sárga színű női biciklivel távozott a helyszínről. Egy másik kihallgatás során azt is elmondta: az illetőnek vastag fekete keretes szemüvege volt.
Egy tizenéves lány, aki a gyilkosság idején a 41.-es szám kapuja mellett haladt el, azt vallotta: egy 50 év körüli férfi éppen ekkor jött ki a kapualjból, dús, őszes haja volt, sötét kabátot és szürke nadrágot viselt. Láthatóan rossz lehetett a lelkiismerete valamely ok folytán.
Ez a fiatal tanú is megerősítette azonban, hogy a férfi sötét keretes szemüveget hordott.
A kérdés tehát bonyolulttá vált.
A két tanú ugyanazt a férfit látta?
Ha igen, úgy 30, vagy 50 év körül lehetett?
Kerékpáron, vagy gyalog távozott?
Az első napok eredménytelen nyomozása után megszületett a határozat arról, hogy a dán televízió közzétegyen egy fantomrajzot a feltételezett tettesről.
A rendőrség nem különösebben lelkesedett az ötletért, hogy a fantomképet publikálják - egy ilyen portrénak ugyanis éppen annyi hátránya, mint amennyi előnye lehet. Még ha el is vezethet a rajz a bűncselekmény tetteséhez, megtörténhet, hogy értékes információkkal rendelkező tanúk nem jelentkeznek a fantomrajz láttán - hiszen az nem hasonlít az általuk látott személyre.
Már a gyilkosság utáni napon kihallgattak egy házaspárt, akik a közelben laktak. Az ő lakásuk ablakai t.i. arra az udvarra néztek, ahol a gyerekek játszottak.
A házaspár elmondta: a gyilkosság felderítéséhez sajnos nem áll módjukban hozzájárulni, ugyanis - noha otthon tartózkodtak a bűneset idején - nem láttak és nem hallottak semmit, ugyanis a tévéhíradót nézték.
Beszámoltak arról is: húsz éves fiuk, Claus Kai Berggren nem volt otthon a gyilkosság idején.
A férj előadta: fia távozott otthonról még a bűncselekmény megtörténte előtt, hogy menyasszonyát meglátogassa. Az idősebb Berggren a konyhaablakból látta, amint fia az udvaron keresztülhalad a kerékpárján a Fensmarkgade-hoz vezető kijárat felé.
Néhány nappal később Berggrent felkereste a rendőrség. A jómadár ekkor azt állította: a gyilkosság idején éppen útban volt - vagy lehet, hogy már meg is érkezett - barátnőjéhez, Jannie-hez, aki a Hothers Plads-on lakott. Azt vallotta, hogy a hátsó kijáraton távozott a házból, és így a - részben zárt - udvarra jutott ki.
Emlékezett arra, hogy gyerekek játszottak az udvaron, amikor kerékpárjával a Fensmarkgade-ra távozott.
Tagadta, hogy bármi köze is lett volna a gyilkossághoz, amelynek áldozatát csak látásból ismerte. Gyakran látta játszani a többi, utcabéli gyerekkel az udvaron.
Berggren hibátlan alibivel rendelkezett. Menyasszonyánál, az akkor 17 éves Jannie-vel töltötte az egész estét. A lány - akivel néhány hónappal később össze is házasodtak - igazolta ezt az alibit; sajnos néhány nagyon fontos perccel elvétette a visszaemlékezést.
Berggren ekkori magánéletéről érdemes néhány szót ejteni.
Jannie-vel egy nørrebro-i kávézóban ismerkedett meg 1971 elején, rövidesen elkezdtek együtt járni, és két hónap múltán már el is jegyezték egymást. Az eljegyzést nagy ünneplés követte, amelyen mindkettejük családja és baráti köre jelen volt.
Jannie egyik barátnője, Connie Petersen a mulatság vége felé elfáradt, és elhatározta, hogy hazamegy. Anélkül, hogy észrevette volna, Berggren utánalopózott, és amikor útban volt az udvar felé, Berggren hirtelen elébe toppant, levonszolta a pincébe, letépte az alsóneműjét - a lány annyira megrettent, hogy nem mert segítségért kiáltani. Berggren megerőszakolta, és amikor fojtogatni kezdte, a lány azt hitte, hogy Berggren megöli. Végül mégis eleresztette - Connie a következő hetekben nem mert kimozdulni a lakásból, és nem mert feljelentést tenni a rendőrségen, mert rettegett attól, hogy Berggren bosszút áll rajta.
Egy alkalommal Berggren megjelent a sértett lakásán, ahol késsel fenyegette őt. Szerencsére éppen ekkor kopogtatott az ajtón a lány egy barátnője, és Berggren elhagyta a lakást.
(Szubjektíven: felmerül a gyanú, miért volt ilyen viharos az összejövés és az eljegyzés?
Jóllehet a hetvenes években még rövidebb idő alatt köteleződtek el az akkori fiatalok egy-egy kapcsolat mellett, mint manapság, és a legtöbben 30 éves koruk előtt kötöttek házasságot - még ennek fényében is kissé szokatlan, hogy mindössze két hónap együttjárás után a - nem egészen húszéves - Berggren feleségül kérte az akkor még csak 16 éves Jannie-t.
Notórius partnerbántalmazók esetében viszont köztudottan gyakori, hogy viharos gyorsasággal vallanak szerelmet és akár már néhány randevú után házassági ajánlatot tesznek.
Sajátos az a kérdés is: éppen az eljegyzése estéjén hogyhogy a menyasszonya barátnőjét erőszakolta meg ez a grillcsirke?
Soha nem tudjuk meg: lehet, hogy valójában jobban tetszett Berggrennek Connie, csak ő visszautasította - vagy talán nem is mert udvarolni neki -, és ezért kénytelen volt Jannie-vel beérni?
Netán félt attól, hogy szégyenben marad menyasszonya előtt, és azáltal bizonyított magának, hogy Jannie barátnőjét tette erőszakkal a magáévá?)
Berggren tehát 1971 novemberében megnősült, és a fiatal házaspár a feleség szüleinél lakott először. Első gyermekük, Tina Berggren 1972. január 25.-én született meg. Anyósékkal viszont hamar megromlott a kapcsolat, főként amiatt, hogy a grillcsirke - érdekes módon éppen augusztus második fele óta - egyre keményebben ivott, a munkahelyén is, otthon is, és kocsmázni is gyakran járt; részegen rendkívül csúnyán viselkedett.
Ezért saját lakásba költöztek 1972 elején, mert anyósék már nem tolerálták a grillcsirke alkoholos befolyásoltság alatt abszolvált akcióit.
Eközben a rendőrség továbbra sem haladt a nyomozással, annak ellenére sem, hogy rengeteg információt gyűjtöttek össze. Két és fél hónapnyi idegháború után még mindig semmi eredmény nem volt - és ekkor történt valami, ami új reményt adott a gyilkosság felderítésére.
Berggren ellen eljárás indult, mert késsel támadt egy nőre.
Abban a hónapban, amikor Berggrennek megszületett a gyermeke, felkereste Connie Petersent, akit korábban megerőszakolt.
Connie természetesen nem óhajtott tárgyalni Berggrennel - sem ekkor, sem máskor. Ezért megkérte édesanyját, hogy mondja azt: ő nincs itthon, ha Berggren keresné.
Connie édesanyja így is tett; amikor a grillcsirke becsengetett hozzájuk, azt mondta neki: Connie házon kívül tartózkodik.
Berggren sejtette, hogy ez nem igaz; biztos volt benne, hogy Connie otthon van, csak ővele nem akar beszélni. Ez annyira feldühítette, hogy előhúzott egy kést - amelyet rendes szokása szerint a csizmaszárában tartott magánál - és vállon szúrta a nőt.
Könnyű testi sértésért előállították.
Amikor a késelés miatt újfent kihallgatták, ennek apropójából már feltettek neki néhány barátságos kérdést a gyilkossággal kapcsolatban is.
A grillcsirke fenntartotta korábbi vallomását, mely szerint az egész estét a menyasszonyánál töltötte, tehát nem is volt esélye a gyilkosságot elkövetni.
A rendőrök ezért most kikérdezték Jannie-t is, aki egy érdekes dolgot mondott.
Határozottan emlékezett: Berggren aznap kicsit későn érkezett, este nyolc körül - holott korábbra ígérkezett!
Ezt azzal magyarázta Jannie-nek: valami történt egy kislánnyal a házukban, ezért késett el.
Amikor a zsarvak elétárták felesége vallomását, Berggren beismerte: igen, ez így volt. Most már, úgy tűnt, hajlandó emlékezni arra, hogy otthonról este negyed hét körül indult el, és útközben betért néhány sörözőbe. Ezért érkezett késve Jannie-hez.
A késés eltérő okával való konfrontálódásra sem jött zavarba. Valószínűleg összekeverte a napokat, mondá.
A rendőrök erre felkeresték az összes kocsmát, amelyekről Berggren azt állította, hogy útba ejtette őket a kérdéses napon. Nem találtak sem pro, sem kontra bizonyítékot semmire.
Egy újabb kihallgatás során Berggrennek eszébe jutott, hogy milyen ruhákat viselt aznap, amikor Connie Jacobsent meggyilkolták. Határozottan emlékezett arra, hogy a munkaideje lejártával néhány kollégájával elmentek egy kocsmába. Vacsorázni hazament, este fél hét körül. Megmosakodott és átöltözött; majd negyed nyolc tájban egy közeli sörözőt ejtett útba, mielőtt elment Jannie-hez.
Egyedül lépett be a helyiségbe, és talált egy szabad asztalt. A kocsmában tartózkodás során kiment a mosdóba; mivel a helyiség zsúfolt volt, véletlenül nekiszaladt egy vendégmunkásnak, aki az ütközés során elejtette a kezében tartott Bloody Maryt, és az ital Berggren nadrágjára ömlött.
Megkísérelte eltávolítani a mosdóban a foltot a nadrágjáról, de ez csak részben sikerült. A jobb combján ott éktelenkedett a folt.
Ezután egyenesen Jannie-hez kerekezett a grillcsirke. Neki azt állította: szóváltása támadt a kricsmiben egy vendégmunkással, aki kést fogott rá, de ő, a grillcsirke, amilyen kemény csávó, megsebezte a vendégmunkást az egyik karján, és az innen származó vér szennyezte be grillcsirkei öltözékét.
A lány annyira vakon szerette ezt a grillcsirkét, hogy készséggel elfogadta tőle ezt a - szó szerint több sebből vérző - sztorit, viszont egy fontos részletre még a rózsaszín ködön keresztül is emlékezett:
Nem azon a napon történt mindez!
Jannie-t nem hagyták békén, és újból kihallgatták.
Nagyon jól emlékezett arra, hogy Berggren egy alkalommal összeverekedett egy vendégmunkással a kocsmában.
Csakhogy ez nem aznap történt, amikor Connie Jacobsent meggyilkolták!
Jannie emlékezett arra is, hogy Berggren egy alkalommal szennyezett nadrágban állított be hozzájuk. Ekkor kölcsönkérte Jannie egyik nadrágját, amíg a sajátja a radiátoron száradt. Azt viszont nem tudta megmondani, hogy ez a gyilkosság előtt, vagy utána történt.
Bombabiztos alibi?...
A kérdéses nadrágot 1971 őszén elküldték bűnügyi technikai vizsgálatra. Ez nem vezetett semmilyen eredményre, mert a nadrágot azóta már négyszer kimosták.
A kérdésre, hogy miért mesélt egy ilyen történetet Jannie-nek a kocsmai verekedésről, Berggren azt felelte: imponálni szeretett volna a lánynak, hogy ő micsoda kemény legény és győzött a verekedésben. A rendőröknek viszont azt állította, hogy a nadrágon lévő folt paradicsomtól származott, a Bloody Mary-ből.
Berggren néhány munkatársa olvasta a lapokban, hogy a grillcsirkét kihallgatták a Connie Jacobsen-ügyben. Ezek a kollégák tehát jelentkeztek a rendőrségen, és azt vallották: meggyőződésük szerint Berggren nem gyilkolhatta meg a lányt, mert biztosak voltak abban, hogy ebben az időpontban együtt italoztak. A kocsmapultot támasztották együtt, amikor a rendőrautók szirénázását hallották.
Amikor Berggren megtudta, mit csiripeltek munkatársai, azt állította, hogy ez stimmelhet. Most már ő maga sem emlékszik, mit csinált a gyilkosság idején, és megtörténhet, hogy összekeverte a napokat. Elvégre is, már majdnem három hónap telt el a bűncselekmény óta.
Az eset végül sokáig hevert felderítetlenül, mert a koppenhágai nyomozóknak sok más feladata is megoldásra várt. Néhányszor elővették az ügy aktáit, de lévén hogy új bizonyítékok vagy információk nem kerültek elő, megoldatlan maradt...
...ezért látták indokoltnak 1976-ban Randnes-ben, hogy a jómadárral - hiszen már úgyis itt van és már közlékennyé is vált annyira, hogy valljon a Conny Lund Koue ügyről - akkor már erről a korábbi esetről is elcsacsogjanak vele. Tényleg felkapták a fejüket a zsarvak arra az egynéhány hasonlóságra, amely a két eset között fennállt.
A grillcsirke láthatóan nem lepődött meg, hogy ezzel az esettel kapcsolatban is zargatják, de sokáig határozottan tagadta, hogy ő lenne a tettes.
Több kihallgatás után hajlandó volt bevallani, hogy járt aznap délután a lépcsőházban, ahol Connie Jacobsent meggyilkolták. Azt is bevallotta, hogy látta a kislányt a vértócsában - ennek ellenére nem volt hajlandó beismerni, hogy a gyermeket ő maga gyilkolta meg.
Talán emlékeztek arra, hogy a 15 éves nagylány sérelmére elkövetett gyilkosságról Berggren készített egy rajzot, amelyen a valóságnak megfelelően ábrázolta, hol feküdt az áldozat. Most tehát felszólították a zsarvak arra, hogy készítsen egy rajzot arról is, hogyan látta heverni Connie Jacobsent a koppenhágai lépcsőházban. A grillcsirke engedelmeskedett, és újfent az lett a fennforgás: az ábrázolása teljes mértékben megfelelt a valóságnak!
A rendőröknek ez nem volt elég. Ha egyszer tényleg látta a kislányt haldokolni, ÉS nem ő követte el a gyilkosságot, akkor miért nem tett valamit? Miért nem szólt valakinek? Miért nem hívta a mentőt, illetve a rendőrséget? Ha csakugyan nem ő gyilkolt, akkor nem lett volna oka arra, hogy csak úgy, mint aki jól végezte dolgát, egy vérbefagyva haldokló gyermek mellett elhaladva távozzon a lépcsőházból.
Hosszas szorongatásra és többszöri kihallgatásra, a grillcsirke végül vallomást tett.
Figyelmeztetés:
Ugyan a blog főoldalán szerepel a disclaimer, hogy az itt közölt tartalmak a nyugalom megzavarására különösen alkalmasak, de ez a rész még az eddigiekhez képest is rendkívül durva.
Véleményem szerint bestialitás tekintetében egy szinten van a magyarországi esettel - talán ismeritek: a - szintén nyolcéves - Mérő Katalin esett gyilkosság áldozatául, a tettes Miskei Imre, aki korábban már ült börtönben kiskorú sérelmére elkövetett fajtalankodás miatt. Ha ezt az esetet ismeritek, akkor tudjátok, mire számíthattok. Ennek tudatában olvassatok tovább, nyif.
A vallomás tartalma nagyjából így foglalható össze:
1971 augusztus 18.-án reggel hét órakor Claus Kai Berggren szabályszerűen megjelent munkahelyén, a koppenhágai Egyesült Papírgyárak raktárában. A nap folyamán papírárut szállított különféle vállalatok és könyvkiadók számára; munkaideje délután négykor járt le. Mivel egyik kollégájának születésnapja volt, meghívta munkatársait - köztük Berggrent is - egy kis ünneplésre. A társaság tagjai egy "fűrészpor" becenevű mixet ittak, amely erős barna sör és snapsz keverékéből áll.
Öt óra harminc perckor Berggren elhagyta a papírgyárat, és kerékpáron hazaindult; útközben betért a Café Mimer nevű kocsmába, ahol további söröket fogyasztott töménnyel.
Fél hét tájban elhagyta a kocsmát, és hazament a szüleihez a Refsnæsgade 29. szám alatti lakásba, ahol megmosakodott, és a szobájában átöltözött. Este hét óra harmincöt perckor, erősen ittas állapotban, elindult a menyasszonyához.
Ahogyan a Fensmarksgade-n áthaladt, felfigyelt a nyolcéves Connie Jacobsenre, aki az udvaron játszott bújócskát a többi gyerekkel.
A grillcsirke azt mondta a kislánynak, hogy valakinek fontos üzenete van a számára; a kis Connie bizalommal követte a lépcsőházba, ahol 19 óra negyven perckor megtörtént a bestiális gyilkosság.
Berggrennek szokása volt, hogy a csizmaszárában mindig hordott egy kést vagy tőrt; ezen a napon sem volt ez másként.
Hátulról megragadta a kislányt, és befogta a száját. Másodpercek múltán, mély szúrásokat ejtett a gyermek hasába és mellkasába a tőrrel, ezután brutálisan elmetszette az áldozat nyakát.
Berggren ezután elengedte a gyermeket, visszatette a kést a csizmaszárába, és mintha mi sem történt volna, távozott a 41.-es számú lépcsőházból.
Kiment az utcára, majd a 39.-es számú lépcsőházba tért be, ahol is hányt.
Ezután ismét kiment az utcára, és kerékpáron folytatta útját. Most is betért a Café Mimerbe, ahol megivott még egypár sört, miközben elgondolkozott azon, mit is tett éppen. Annak érdekében, hogy ne hozhassák összefüggésbe személyét a gyilkossággal, a kést eldobta a kocsma előtti csatornában.
A Café Mimert este nyolc óra tíz perc körül hagyta el; a kerékpárt a falhoz állította, és gyalog ment Jannie-hez.
A folytatást már ismerjük... az újabb kihallgatás során Jannie azt a részletet árulta el, hogy - az állítólagos kocsmai verekedésről szóló történet ellenére - Berggren teljesen megszokottan viselkedett, semmilyen felindultság nem látszódott rajta. Szokásuk volt hármasban - Jannie, az édesanyja és Berggren - kártyázni, és ezen az estén leültek játszani: abból, amilyen higgadtan Berggren viselkedett, egyikük sem sejtette volna, hogy valójában mit is tett ez a grillcsirke, mielőtt megérkezett hozzájuk.
Az ügy ezzel felderítettnek tekinthető; a grillcsirke motivációiról, a kollégák által adott alibi hátteréről, valamint az életben maradt szereplők további sorsáról egy harmadik (utolsó) részben fogok írni Nektek.