Krimirajongók oldala

A grillcsirke és az ügy utóélete.

Az eset felgöngyölítésével (első és második rész) a problémák nem szűntek meg. Számos kérdés nyitva maradt a grillcsirke dalra fakadása után is.

Ezen kérdések egyike: vajon hamis alibit adtak-e Berggren kollégái?

A válasz: tudtukon kívül, igen.
Merő véletlenségből éppen abban az utcában, ahol a kocsma is volt, történt aznap egy közlekedési baleset - a kollégák a baleset helyszínére érkező mentőkocsit hallották.

A másik kérdés: normális ez az ember?

Józan ésszel feltéve a kérdést, természetesen azonnal dobja magát a válasz: aki ilyet tesz, az minden bizonnyal pszichésen beteg.
A kérdés valójában azt jelenti: Berggren elmeállapota lehetővé teszi-e a büntetőjogi felelősségre vonást? Ez a kérdés minden súlyos bűncselekmény esetében felmerül, és az elmeorvosi vizsgálat soha nem maradhat el, mielőtt a delikvenst továbbítják az ügyészségre.

Átadták tehát a grillcsirkét további szívélyes kezelésre az elmemegfigyelő intézetnek. Az itteni orvosok majdnem két hónapon át figyelték meg, illetve vizsgálták ki ezt az aberrált pszichéjű állatot. Hosszú heteken át folytatott barátságos elbeszélgetések sorozata sem derített fényt Berggren lehetséges motivációira, míg végül az osztály főorvosa váratlanul levelet kapott a grillcsirkétől.
A madár a következőket kapirgálta e levélben:
 

"Soha nem tudtam egy aranyos lánnyal vagy felnőtt nővel szóba állni anélkül, hogy ne fantáziáltam volna arról, milyen lenne megkínozni vagy bántalmazni. Amikor a rosszullétig ittam, vagy kellemetlen hangulatba kerültem a részegség során, ezek a fantáziák erekcióhoz vezettek, és ekkor onanizáltam. Ez egy megszállottság volt a számomra, és kényszergondolat volt, hogy a legiszonyatosabb dolgokat tegyem.
Mindig is izgattak és lenyűgöztek az ilyen témájú könyvek és magazinok, és minden alkalommal, amikor ittas voltam, kedvet kaptam arra, hogy ilyesmiket műveljek, de ez soha nem történt meg, ha józan voltam. Leggyakrabban akkor válok rosszindulatúvá és gonosszá, amikor a józanság és a részegség határára kerülök. Ez az oka annak is, hogy annyi verekedésben vettem részt, mert nem tudtam uralkodni magamon.
De amikor a feleségemmel ittam, soha nem tettem annál rosszabbat, hogy dühös lettem rá és ezt néhány ütéssel éltem ki. Úgy tűnt, hogy erősebb nálam, és ezért vissza tudtam fogni magamat. Soha nem merült fel bennem még a gondolat sem, hogy bántalmazzam, és soha nem gondoltam arra, hogy megerőszakolom.
A nyakát megszorongattam néhányszor, amikor súlyosan be voltam rúgva, és meg is erőszakoltam, amikor nem akart házaséletet élni velem, de ezeket az eseteket ő maga mesélte el utólag, én nem emlékszem minderre. Azt hiszem, igaz mindaz, amit elmondott, mert másnap reggel láttam, hogy tettem valami rosszat az éjszaka folyamán, de egyszerűen nem emlékeztem semmire.
A két gyilkosság emlékéről hasonlóakat mondhatok. Az első esetből nem emlékszek sok mindenre, a másodikra is csak úgy, mintha egyfajta ködben történt volna, és teljesen valószerűtlennek élem meg. Ha erre gondolok, olyan, mint egy lassított filmfelvétel. Józan állapotban soha nem lettem volna képes ezt elkövetni - mindig nyugodtan viselkedtem, amikor nem ittam.
Mindig sok vér folyt, amikor verekedésekbe keveredtem, és többnyire sörösüvegeket meg hasonlóakat használtam mások ellen. Amikor töményet fogyasztottam, egy teljesen más emberré váltam és nem tudtam irányítani a saját cselekedeteimet.
Egy alkalommal nagyjából fél órán át követtem Koppenhágában egy nőt mellékutcákon keresztül, de hirtelen felmerült bennem, hogy mit is készülök tenni valójában, ekkor felhagytam a nő követését és hazamentem.
Ez egy esti alkalommal történt, és ittas voltam."

Amennyiben komolyan vesszük a grillcsirke sorait, úgy arra a következtetésre juthatunk: Berggren egy kéjgyilkos, még ha a vágy, hogy lányokat és nőket kínozzon vagy bántalmazzon, csak az alkohol hatására szabadul el benne. A mai elmeorvosok és pszichológusok többsége egyetért abban: nincsenek olyan egyének, akik "csak úgy", kedvtelésből gyilkolnának - ehelyett rendszerint szexuális indítékai vannak a gyilkosságoknak.

Berggren tehát kivétel ez alől, talán éppen a kivétel, amely a szabályt erősíti?

A grillcsirke előéletének vizsgálata részben ezt is megmagyarázta.
Egyke és roppantul anyafixált gyermek volt. Már hatévesen is előszeretettel játszott kislányokkal: szokása volt félreeső helyekre elcsalni egy-egy lányt, hogy lehúzza az alsóneműjüket.
A suliban magányos, félénk gyereknek ismerték, aki nemigen játszott a vele egyidős fiúkkal. Félénksége eredményeként iskoláskorában elkezdett rendkívül súlyosan dadogni, ezért rengeteg gúnyolódásban volt része a társaitól. A második osztályt a beszédhibája miatt már kisegítő osztályban kezdte el.
A társai továbbra is sokat csúfolódtak rajta - a növendék grillcsirke igyekezett úgy tenni, mintha észre sem venné, de végül visszahúzódóvá és konfliktuskerülővé vált.

A szülei egész gyerekkorában agyonféltették, túloltalmazták, ugyanakkor egészségtelenül elkényeztették. A kis grillcsirkének otthon szó szerint mindent szabad volt - még kamaszkorában is, akár azt is megengedhette magának, hogy fogdossa az anyukája melleit, és muter erre egy szót sem szólt -, és a szülei gyakorlatilag azonnal megvettek bármit, ami éppen megtetszett neki.

A család 1951-től 1958-ig a Nansensgade-n lakott a Nørrebro mellett; 1959-ben költöztek a Refsnansgate 29. szám alá, közel a Fensmarksgade 41-hez (ahol 12 évvel később elkövette az első gyilkosságát a nyolcéves Conny Jacobsen sérelmére.)

Talán a suliban átélt rossz tapasztalatok hatására, a nyolc általános után Berggren nem tanult tovább; ahelyett, hogy gimnáziumba ment volna vagy szakmát tanult volna, 15 évesen munkát vállalt egy papírgyárban. A nagykorúság elérése után rászokott az ivásra; mindennapos szokásává vált, hogy a munkaidő lejártával a kocsmába vezetett az első útja.

Első szexuális élményét 14 éves korában szerezte, egy pár évvel idősebb és tapasztalt lánnyal; a grillcsirke ezt egy roppantul megalázó és lealacsonyító kudarcnak élte meg. Az élmény hatására elkezdett félni a nőktől; ezt a félelmet és önbecsülésének hiányát kompenzálta azáltal, hogy a félelem tárgyának megalázásáról, megfélemlítéséről és kínzásáról fantáziált. Szó szerint vért akart látni, lányok vérét, minden alkalommal, amikor leitta magát.

Ugyanekkor egyértelmű volt, hogy a grillcsirke súlyosan fixálódott a gyerekkorban. Felesége vallomása szerint: "...Berggren hihetetlenül gyerekes volt. Órák hosszat képes volt a lakás padlóján heverészve legózni."
Elmondható tehát: a lányoktól való félelem, a visszautasítás miatti szorongást ellensúlyozandó acting out volt a gyilkosságok motivációja.
Figyelemre méltó tény, hogy mindhárom lánynak hasonló keresztneve volt: a feleség barátnője, akit "csak" megerőszakolt és rettegésben tartott, Connie Petersen; a nyolcéves kislány Connie Jacobsen volt, a tizenöt éves nagylány pedig Conny Lund Koue.
Talán a feleség barátnője volt az "első" Connie, aki olyan mély benyomást gyakorolt erre a gazemberre, hogy a továbbiakban a neve említése is kiválthatta a gyilkos ösztönt?
Talán nem véletlen, hogy éppen a feleség barátnője volt az első áldozat?

Mindenesetre a szakértők azt szakértették, hogy minden aberrációja és minden gyermekkori fixációja ellenére, Berggren nem elmebeteg, tehát büntethető.

Életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték.

A történet további szereplőiről lehet tudni:

Az áldozatok családjai elköltöztek.

A kis Connie Jacobsen szülei annyira aggódtak az életben maradt két gyermekükért, hogy elköltöztek Koppenhágából, egy titkos címre. Annyit lehet tudni, hogy Közép-Jyllandban éltek a tragédia után.

Conny Lund Koue családja egy közelebbről meg nem jelölt, dél-sjællandi helyre költözött.

Berggren szülei egy titkos címre költöztek, senki nem tudja, hogy Dánián belül hol éltek a történtek után; nevet is változtattak, hogy nyugodtan élhessenek.

Jannie Berggren 1976 júniusában fiúgyermeknek adott életet. Röviddel ezután beadta a válókeresetet, és Koppenhágán belül egy titkos címre költözött gyermekeivel.
1989-ben hunyt el, cukorbetegsége komplikációinak eredményeként, mindössze 35 évesen. Gyermekei 44 és 40 évesek lehetnek most, 2016-ban.

A grillcsirke egészen 1990-ig ült a börtönben egyhuzamban - ekkor, 1990 novemberében, feltételesen szabadlábra került, próbaidőre, azzal a kikötéssel, hogy rendesen szedi az Antabust és alkoholelvonó programban vesz részt.
A grillcsirkének kár volt ennyi bizalmat megszavazni - ugyanis amint kitette a lábát a sittről, újból elkezdett inni és agresszíven viselkedni az akkori barátnőjével, illetve annak kislányával.
Emellé továbbra is kísértésbe hozták a fiatal nők; több alkalommal is tett kísérleteket arra, hogy helyes lányokat csaljon el különböző félreeső helyekre.
Emiatt ugyanezen év júniusában ismét bevarrták.

1998/1999 fordulóján ismét szóba jött a próbaidőre szabadon bocsájtás, ugyanazzal az eredménnyel, mint a nyolc évvel azelőtti kísérlet.
Ez a vadállat továbbra is fiatal lányok után koslatott és csodának tekinthető, hogy egyszer sem ölt újra.
Ezért újfent sittre vágták: a Herstedvester nevű silóba ezúttal, amely egyébként is a legdurvább dániai gyilkosok tárolóhelye.

Utolsó ítéletét 2000. május 15.-én kapta meg.
Azután, hogy Berggren összesen majdnem 25 évet töltött a hűvösön, megbetegedett hasnyálmirigy-rákban, amely gyorsan véget vetett az életének: 51 éves volt, amikor a Vestre Fængsel - az egyik legnagyobb koppenhágai büntetés-végrehajtási intézet - kórház részlegében elhunyt, 2002 január kilencedikére virradó éjszaka.

A sors iróniája, hogy nagyjából egy héttel ezután lett volna a tárgyalás, amelynek során a bíróság eldönti: Berggren-nek lehet-e joga ahhoz, hogy a börtönön kívül haljon meg. Nagyon sok ember megkönnyebbülésére, erre nem volt lehetősége.

A Berggren-ügy legtovább ható következménye: a környezetemben úgy magyarul, mint norvégul a "grillcsirke" megjelöléssel szoktuk említeni a különösen brutális életellenes bűncselekményeket elkövető egyéneket, "még ilyen rohadt grillcsirkét...", illetve "hát ez már a grillcsirkizmus netovábbja" kontextusban.

Források: Drabssager i Danmark - itt egy csomó képet is találtok az üggyel kapcsolatban, amelyeket nem akartam engedély nélkül lenyúlni, a site tulajdonosa pedig nem érhető el.
Nordisk Kriminalkrønike 1979. (igen, mert már ez is megvan!)