Krimirajongók oldala

Ebben a posztban, rendhagyó módon, nem fogom név szerint említeni a bűnelkövetőt - ennek két indoka is van.

 

Ezek egyike: egy ilyen bestiális, perverz, elvetemült grillcsirke nem méltó arra, hogy a neve ismertté váljon. Még grillcsirke kategóriában is ritkán találni ennyire rosszat.

Másika viszont az: ennek a grillcsirkének neve hasonlít egy másik személyéhez, akit e szerénytelen krimiblogger nagyon nagyra tart és akit követendő példának, szerepmodellnek tekint.
Ennek a másik valakinek nevét viszont gyakran írják hibásan - úgy, mint ennek a grillcsirkének nevét.
Még az elvi esélyét is szeretném elkerülni annak, hogy bárkiben is az a benyomás alakuljon ki: a két személynek köze lehet egymáshoz.

Ezen okok miatt a jelen bűneset elkövetőjét csak "a tettes", "az elkövető", illetve - ha elveszítem az uralmat az indulataim felett - "elvetemült grillcsirke" vagy "vadbarom" megjelöléssel fogom említeni. (Igen, egy hobbiból vezetett blogon megengedek magamnak ennyi szubjektivitást.)

(Új krimiblog-olvasók, akik még nem tudják, miért szokás a különösen bestiális életellenes bűncselekmények elkövetőit grillcsirkének nevezni, elolvashatják Claus Kai Berggren történetét, és máris egyértelmű lesz a számukra is e terminológia eredete.)

* * *

Vágjunk a történet közepébe!

1990 április elseje, a kora hajnali órák, még napfelkelte előtt.
A helyszín Arizona állam, az Interstate 10 nevű államközi sztráda: Mike Miller tizedes járőrözés közben felfigyelt a leállósávban egy Peterbilt gyártmányú, 18 kerekes kamionra, világító elakadásjelzővel.

Amint a tizedes megközelítette a kamiont, hogy segítséget ajánljon fel az elakadt jármű vezetőjének, felmászott a vezetőfülkébe, és benézett a kamion hálókabinjába A kabinban találta a jármű vezetőjét, egy középkorú férfit, továbbá egy megbilincselt fiatal nőt, a kabin falához láncolva, a szájában zablával - amelyet közönségesen lovak irányítására szoktak alkalmazni.

A rendőr utasítására a kamion vezetője készségesen elhagyta a vezetőfülkét, és igyekezett meggyőzni Millert arról: minden a legtökéletesebb rendben van; a kis játszadozás, amelynek a biztos úr véletlenül tanúja lett, kölcsönös beleegyezéssel történt és teljes mértékben magánjellegű.

Mivel a megbilincselt lány kétségbeesetten sikoltozott és segítségért könyörgött, testén pedig kegyetlen korbácsolások és ütések nyomai voltak láthatóak, a magyarázat enyhén szólva nem tűnt hitelesnek.
Miller tizedes tehát letartóztatta a kamion vezetőjét - a motozás során észrevette, hogy a férfi nadrágzsebében egy .25-ös kaliberű automata lőfegyvert tart, töltött állapotban -, megbilincselve a járőrkocsiba helyezte, majd rádión erősítést kért.
Miközben az erősítésre várva a hálókabint vizsgálta át, Miller azt találta, hogy a kabint gyakorlatilag egy mobil kínzókamrának rendezték be. Láncok, bilincsek, a tortúrához szükséges minden elképzelhető kellék megtalálható volt ott.
Míg az erősítés megérkezett, a letartóztatott férfinek Houdini bravúrjait megszégyenítő módon sikerült kibújnia a biztonsági övből és a háta mögött megbilincselt kezeit maga elé helyezni.
A rendőr megkérdezte a jómadarat, van-e kulcsa a bilincshez, a faszi igenlően válaszolt.
A derék zsaru ismét megbilincselte, és ezúttal a saját derékszíjával rögzítette a jómadarat.

Eközben megérkezett az erősítés a casa granda-i rendőrkapitányságról, Robert Gygax járőr személyében. A rendőrök megtalálták a letartóztatott férfi zsebében a bilincshez tartozó kulcsot, és kiszabadították a nőt, akit ezután a Casa Granda-i kapitányságra kísértek. Kihallgatták, és a sérüléseit is lefotózták.
A tettes személyazonosságát sikeresen kiderítették, valamint azt is, hogy texasi, houstoni lakos.

A nő  - identitása védelmében költött néven szerepel az újságcikkekben és rendőrségi jelentésekben, ezért nevezzük mi is Katie Andersonnak - előadta a kihallgatást vezető Rick Barnhart detektívnek, hogy a tettes a Rip Griffin kamionparkolóban vette őt fel, Phoenix-től északra.
Anderson gyakran utazott autóstoppal vagy kamionstoppal, amikor az ismerőseit látogatta meg. Hozzátette: a tettes nagyon udvariasan viselkedett a kamionmegállóban: az átlagos kamionosokhoz képest kulturáltabb, civilizáltabb benyomást keltett.

Anderson aludt, amikor a tettes megállította a kamiont, a hálókabinba tuszkolta a lányt és megbilincselte.

Egy tárcából vette elő a kínzóeszközeit, vallotta a nő. Szinte folyamatos tortúrának vetette alá, mióta csak felvette a kamionjába az előző nap folyamán. Félreeső, kihalt útszakaszokon megláncolva, pórázra kötve sétáltatta, mintha kutya lenne. Hosszú, vörös korbácsolásnyomok kígyóztak a lány mellkasán és hátán.
Az elkövető tájékoztatta a lányt arról, hogy "Korbácsok és láncok" néven ismert (Anderson ezt így értelmezte: a kamionsofőrök belső rádióhálózatán ezen a néven ismerik az elkövetőt).
"Már 15 éve csinálok ilyesmiket" - közölte lazán a lánnyal.

(Később kihallgattak két áldozatot, akiknek sikerült megmenekülniük, és ugyanilyen élményekről számoltak be.)

A kérdésre, amely azt puhatolta, hogy meg is erőszakolta-e a tettes, a lány tétovázott egy ideig, mielőtt válaszolt volna. Azt állította: éppen az utolsó pillanatban érkeztek a rendőrök. Azonban a nő intim tájékának vizsgálata valami egészen másról árulkodott: hegyes tárgyaktól eredő szúrások, csipeszelések nyomai voltak észlelhetőek.

Ekkor már hajnali három körül járt az idő; Barnhart detektív felkészült a tettes kihallgatására.
Megvizsgálta a bizonyítékok egy részét, különös tekintettel a kínzóeszközöket tartalmazó tárcára.

"Nagyon jól gondját viselte a tárca tartalmának" - emlékezik vissza Barnhart. "Voltak ott krokodilcsipeszek, pórázok, kézibilincsek, korbácsok, tűk és dildók. Egyszerűen remekül karban volt tartva a felszerelés és minden pedánsan, precízen a helyére volt téve. Mindebből arra következtettem, hogy egy többszörös nemi erőszakolót füleltünk le, és feltételezéseim szerint már ölt is az illető."
Tudni kell ugyanis, hogy a sorozatos nemi erőszakolók, szadisták egyszerűbb "készletekkel" kezdik el tevékenységüket. Az erőszakoló-, vagy tortúra-készlet az elkövető tapasztalatainak gazdagodásával válik egyre kidolgozottabbá, rafináltabbá és "jól" felszereltté.

A tettes nagyon lazán, oldottan viselkedett a kihallgatószobában. Kényelmesen elnyújtózott a kanapén és ásított; hosszasan magyarázta, hogy a kamionjában talált nő nem egészen százas; hogy ő - a tettes - fáradt; és soha nem volt sem ideje, sem késztetése arra, hogy - amikor úton volt - elkövessen bármi törvénybe ütközőt is.

Barnhart nem tudott semmit a tettes korábbi viselt dolgairól, sem arról, hogy milyen extrémitásokig ment el.
A grillcsirke azzal folytatta, hogy elmagyarázta a "kamionparkolói gyík" fogalmát: olyan nők, akik kamionmegállók körül lebzselnek és a pihenőt tartó sofőröknek kínálkoznak fel. "Ez a nő is egy ilyen" - állította a tettes.
A detektív érezte, hogy a tettes szándékosan próbál keresetlenül, barátságosan viselkedni és a nyomozóval közvetlen hangvételt megütni.

"Tudja, az ember nem kavar az ilyen kamionos ribancokkal, hacsak nem akarja, hogy leessen a micsodája" - nevetett kedélyesen a grillcsirke.

Barnhart viszont magyarázatot akart a nő sérüléseire. A kihallgatást tervszerűen irányította, rendszeresen megkérdezve a grillcsirkét, hogy szeretne-e megállni.
A baromfi folytatta a dalolást, mint egy tapasztalt kárbecslő szakértő, a tárgy körül.
Aztán hirtelen megálljt vezényelt.
"Elkalauzoltam magukat addig a pontig, amikor megállítottam a kamiont. Nos, ezt a határt nem fogom átlépni. Részemről befejeztem ott, hogy megállítottam a járművet."
Többet nem volt hajlandó vallani az az állat.

Barnhart fotókat készített az elkövető karján és hasfalán, miután a grillcsirke feltette a kérdést: egy ügyvéd ebbe beleegyezne-e.
Miután a nyomozó elhagyta a kihallgatószobát, az elkövető mélyet szívott a cigarettájából és összehúzódott, amint a hasa bal oldalán található harapott sebhez ért, amelyet Andersonnak sikerült ejtenie rajta.

A nyomozót felzaklatta az interjú.
A grillcsirke gyanúsan normálisan viselkedett, és figyelemre méltó meggyőzőkészséget mutatott. Úgy viselkedett, mintha a megbilincselt nő szennyes ügylete a nő saját akciója lett volna, mintha a tettes számára lett volna szerencsétlen véletlen, hogy felvette ezt az őrült csajt a kamionjába.
Ha nem lett volna annyi kézzelfogható bizonyíték - a többi között egy élő, sikoltozó áldozat is -, könnyen el lehetett volna képzelni, hogy a grillbaromfi már számos, kérdésekre okot adó helyzetből ki tudta magyarázni magát.

Amint a grillcsirkét beutalták előzetesbe súlyos testi sértésért, szexuális erőszakért és személyi szabadság megsértéséért, Barnhart telexüzenetet küldött az ország minden rendőrkapitányságára, és az arizonai legfelsőbb bíróság egyik tagjának telefaxot küldött, amelyben kérelmezte, hogy az elkövetőt tartsák előzetesben legalább addig, amíg valamennyi információt sikerül összegyűjteni. Ezután a houstoni rendőrkapitánysággal is kapcsolatba lépett Barnhart, hiszen a grillcsirkének itt volt bejelentett lakhelye.

Nem sokkal ezután egy texasi kolléga, R.E. Bomar detektív telefonált Barnhartnak, hogy informálja egy nagyon hasonló emberrablási eset részleteiről. A Bomar detektív által ismert esetben a grillcsirke nagyjából két hétig tartotta fogságban az autóstopos lányt. A két hét folyamán valamikor a haját rövidre vágta, az intim testtájékát pedig leborotválta. Szisztematikus tortúrának tette ki, és arról beszélt a lánynak, hogy meg fogja ölni.
A lány megmenekült, amikor a grillcsirke elfelejtette kulcsra zárni a kézibilincset, amely az áldozatot a kamionba láncolta.

A texasi áldozat használható leírást adott a kamionról is, annak vezetőjéről is, de amikor két rendőr szembesítette a letartóztatott kamionossal, a lány a padlóra meredt és azt állította: nem, ez az ember nem azonos azzal, aki őt megtámadta.
A rendőrök így nem tarthatták tovább letartóztatva a kamionsofőrt, kénytelenek voltak elengedni.
A lány csak később - amikor kórházba szállították, hogy a sérüléseit ellássák - vallotta be: nem mondott igazat a szembesítés során, valóban az a férfi volt a támadója. Mint állította: miután az a szadista barom két héten át kínozta, úgy érezte, semennyi rendőr nem lehet elég ahhoz, hogy meg tudják védeni attól az elvetemült grillcsirkétől.

Ez az eset soha nem került az ügyészség elé, mert az áldozat nagyon bizonytalannak tűnt.

A grillcsirke mindkét, ekkor ismert áldozata különösen sérülékeny helyzetben volt: elrablásuk idején érzelmi válságon mentek keresztül, nagyon fiatalok és naivak voltak, vagy tartós sérüléssel - mint például dyslexiával - éltek együtt.

Két áldozat, két különböző államban, hasonló élményekről számoltak be - ennek a férfinak kezei között elszenvedett hihetetlen kínzásokról.

Ezért Barnhart detektív beszélt a phoenix-i FBI irodával, és innen a grillcsirke egyre bővülő aktája a houstoni FBI irodába vándorolt, ahol az egész ügyet Bob Lee speciális ügynökre testálták.

Amikor Lee átolvasta a két elrabolt áldozat vallomását a módszeres tortúráról, amelyet elszenvedtek, és megtekintette a grillcsirke tárcájának tartalmát, egy tapasztalt szexuális szadista klasszikus profilját látta kirajzolódni.

"A szexuális szadisták mindig egy egyszerűbben felszerelt erőszakoló készlettel kezdik" - magyarázta. "Mivel ez a készlet szokatlanul kifinomult, innen tudhatjuk, hogy az elkövető már hosszú ideje folytatja ezt a tevékenységet és bőven volt ideje finomítani, tökéletesíteni a technikáit."

Azonnal át akarta vizsgálni a grillbaromfi houstoni lakását, ugyanis a szexuális szadisták - ez a definíció az olyan egyéneket takarja, akik az áldozataik szenvedésétől jönnek nemi izgalomba, illetve nyernek kielégülést - gyakran vezetnek naplót, tartanak meg emléktárgyakat, fétistárgyakat és fotókat.
Ezek az aberrált "szuvenyírek" segítenek a szadistának abban, hogy az élményeket újra és újra átélhesse. Lee ügynök feltételezte, hogy ez az aktuális grillcsirke is tart otthon ilyen pervertált gyűjteményt.

Lee megtudta, hogy a lakást a grillcsirke egyedül vette ki, lakótársak nélkül - de a főbérlő eléggé kotnyeles volt, és a grillcsirke távollétében bement a lakásba.
Miután meghallgatta a főbérlő arról szóló beszámolóját, hogy mit látott a kiadott lakásban, Lee még inkább szükségesnek látta, hogy házkutatási parancsot szerezzenek.
A főbérlő ugyanis kézibilincseket, korbácsokat, perverz témájú magazinokat és női ruhákat látott a padlón heverni.
Azt is előadta: nemrégiben látogatást tett nála egy nő, aki azt állította, hogy a grillcsirke felesége, és a férjétől - tehát a grillcsirkétől - kapott egy telefont, amelyben a baromfi arra utasította: takarítson ki mindent a lakásból.

Lee mosolygott: ebből már gondolta, hogy annak az elferdült grillcsirkének nyilvánvalóan volt néhány rejtegetnivalója odabent.
Lee-nek azonban szüksége volt egy magatartástudományi szakértő véleményére - az FBI Quantico-i (Virginia állam), enélkül ugyanis az üggyel foglalkozó vizsgálóbíró nem adhatott volna ki házkutatási engedélyt.

A házkutatási engedélyt megadták; április hatodikán az FBI emberei behatoltak a grillcsirke lakására, míg más FBI-emberek a feleségét kutatták fel.

Az FBI emberei lefoglalták és magukkal vitték az összes megkötözésre szolgáló eszközt, női ruhákat, sminkelési kellékeket, és egy nagy halom fehér pamuttörölközőt - ezek egyike vérfoltokkal volt szennyezett.
A grillcsirke nagy becsben tartotta a fehér törölközőket. Mindkét áldozata beszámolt arról, hogy a baromfi fehér törölközőt helyezett alájuk, mielőtt belefogott a szexuális tortúrába.

Az egyik falon egy nagy poszter díszlett, az 1969-es Santana album borítója felnagyítva. (Ez a lemezborító távolról nézve egy oroszlánt formáz, de közelről szemlélve feltűnik, hogy több szenvedő arcból tevődik össze.)

Az FBI emberei emellé polaroid képeket is találtak, ezek közül több is egy fiatal tizenéves lányt ábrázolt, nagyon rövid hajjal - minden egyes fotón megláncolva és megbilincselve volt látható.
Ez a lány minden jel szerint hosszabb időt töltött el a grillbaromfival, mert a fotók némelyikén régebbi, már begyógyulófélben lévő sebek voltak láthatóak a lány mellén, és az egyes képeken a haja - illetve az intim tájékon a szőrzet - a visszanövés különböző fázisaiban volt.
A képek némelyikén a lány tekintete üres volt, más képeken pedig rémültnek tűnt, illetve könnyezett.

A képeket Lee nyugtalanítónak találta.

Nem kérhetett segítséget sehonnan a fiatal lány azonosításában, ugyanis nem lehetett kizárni, hogy a lány önkéntesen, partnerként vett részt a szado-mazo tevékenységben, és a képeken dokumentált események a beleegyezésével történtek. Ebben az esetben a lány képének közzététele a személyiségjogait sértette volna. Ezt a jogszabályt Lee nem tudta volna megkerülni, de a zsigereiben érezte: a lány nem beleegyező partner volt, aki önként vett részt a szado-mazo játszadozásban - hanem áldozat. Lee meg akarta találni.

* * *

Katie Anderson, akit a grillbaromfi letartóztatásakor találtak meg a hálókabinban, nem tűnt különösebben szavahihetőnek.
Amikor megmentették, fura oroszlános mamuszt viselt, és képtelenségeket hordott össze: titkos börtönökről fecsegett, az agyába ültetett mikrochipekről, az ózonlyukról, valamint arról, hogy küldetésen van, az elnökkel kell találkoznia - az ilyenfajta vallomások hallatán a detektívek többsége be is szünteti a jegyzetek készítését, mert egy ilyen tanút nem állíthatnának ki vallomástételre egy tárgyaláson.
A lány vallomástételét videón rögzítették ezen az éjszakán.
Lee FBI-ügynök a mai napig alkalmazza ezt a felvételt, amikor detektíveket oktat a kihallgatás taktikájáról. Megmutatja a felvételt a növendékeknek, és felteszi nekik a kérdést: mit gondolnak, mi zajlik ebben a jelenetben?
A legtöbb detektívjelölt azt szokta feltételezni: a lány prostituált, a jelenet pedig egy félresikerült üzleti tranzakció. Ha választaniok kell, hogy a lánynak vagy a grillcsirkének hisznek inkább, szabály szerint a grillcsirke szavainak adnak hitelt.
Lee ügynök kommentárja: "Katie természetesen minden őrültséget összehordott. Ráadásul az a papucs volt rajta - de akkor is az igazat mondta az esettel kapcsolatban."

* * *

A houstoni lány vallomása is hasonló módon zárult. "Nem látom értelmét, hogy feljelentést tegyek. Csak az én szavaim vallanak ellene. Ha volna valamilyen hihető bizonyíték, akkor feljelentést tennék."
Nem egészen egyértelmű, hogy milyen bizonyíték hiányzott: gyakorlatilag meztelenül találták meg, egy egész houstoni utcát felverve a sikoltozásával, testszerte az elkövető szerológiai és genetikai anyagával, leborotvált intim tájékkal, félcentisre lenyírt hajjal, nyaka körül az elkövető rabláncával.
Mennyire félhetett a lány attól, hogy a grillcsirke ki tudja magát vágni a helyzetből? Mennyire tapasztalhatta meg a baromfival eltöltött idő alatt, hogy bárkivel el tud hitetni bármit?

 

Folytatás követkőzik.