Krimirajongók oldala

A baromfi menetleveleinek további vizsgálatát is elvégezték a VICAP-nál (National Center for the Analysis of Violent Crime) az FBI quantico-i főhadiszállásán.
Szkeletalizálódott holttesteket csakugyan szép számban találtak azokon a területeken, ahol a grillbaromfi átutazott. Bizonyíték híján azonban nem lehet eljárást indítani - semmi nem támasztja alá a feltételezést, hogy ezek az emberi maradványok épp ennek a grillcsirkének akciói következtében kerültek oda és indultak oszlásnak.

Young ügynök határozottan kijelentette: "Biztosak vagyunk abban, hogy ölt már korábban is. Az ilyen gyilkosok gyakran vesznek fel sérülékeny, névtelen embereket, akiket nem valószínű, hogy eltűntként tartanak nyilván, és így nem fogják azonnal körözni őket. Azután csontvázak kerülnek elő, és senki nem tudja, mi történt valójában."

Regina Walters és Ricky Lee Jones valószínűleg nem voltak az egyetlenek, akik gyanútlanul felkéredzkedtek a grillcsirke kamionjába és nem tudták elképzelni sem, hogy a megnyerő kamionsofőr járművének hálókabinja mobil kínzókamrává volt átalakítva.
Máig is megoldatlan feladatot jelent annak meghatározása, hogy az előkerült, agnoszkálatlan holttestek közül melyeknek nincs köze a grillcsirkéhez.

Young véleménye szerint az a beteg pszichéjű grillcsirke fokozatosan kapott rá az elrablásra, gyilkolásra, míg elérte durva tevékenysége csúcspontját 1990 elején. 1989 végén, 1990 elején a baromfi Tucsonban és környékén 36 alkalommal fordult meg munkája révén. Ekkoriban valószínűleg havonta három lány elrablása és meggyilkolása lehetett az átlagos "fogyasztása".

A madár azonban mindig okos madár volt.
Önszántából soha nem fakadt dalra, megtartja magának a borzalmas történeteit.
Ha bizonyítékokat tártak elé, mindig készségesen beismerte bűnösségét - elég esze van ahhoz, hogy felfogja: ha bűnösnek vallja magát abban, amit rá tudnak bizonyítani, akkor a halálbüntetés szóba sem kerül.
Ahhoz is elég esze van, hogy ne daloljon arról, amit a zsarvak nem sejtenek - vagy amit sejtenek ugyan, csak bizonyítani nem tudják.

1994-ben tehát a Regina Kay Walters sérelmére elkövetett emberölésért tényleges életfogytiglanra ítélték (a történet érdekes motívuma, hogy bíróság elé állították és elítélték annak ellenére, hogy a holttestet ekkor még nem sikerült egyértelműen azonosítani. Az egyéb bizonyítékok már elég erősen vallottak a grillcsirke ellen, de a lány holttestéről csak 2003-ban jelenthették ki teljes bizonyossággal, hogy ez valóban Regina Kay Walters... a temetési engedélyt tehát több mint tíz év után adhatták csak ki), és a mai napig is az Illinois állambeli Chesterben található Menard Correctional Centerben ül.

Ricky Lee Jones maradványaiból csak töredékeket találtak meg 1992-ben - ez év augusztusában már gyanították, hogy a holttest Jones-é -, de egyértelműen csak 2008 júliusában sikerült agnoszkálni.

A baromfi azonban nem mindig volt egyformán sikeres az áldozatai kiszemelésében: voltak áldozatok, akik még időben elmenekültek, és volt, akit maga a grillcsirke hagyott futni.

Vanessa Veselka 1985-ben volt 15 éves, és a nyáron megszökött New York-i otthonából, 21 éves barátja társaságában. Miután azonban a kapcsolat a szökés közben drámai véget ért, és a lány ott maradt az országúton, mindössze 60 dollár készpénzzel - az Interstate-95-ös sztrádán stoppolva felvette egy kamionsofőr. A hölgy ma már biztos abban, hogy ez a kamionos a grillcsirke volt.
Ms. Veselka visszaemlékezése szerint a sofőr öltözéke kulturáltabb volt az átlagosnál, nem farmert és pólót viselt, hanem igényes pamutinget, pedánsan felhajtott ujjakkal. A kamion vezetőfülkéje szokatlanul tiszta volt. A pasas elég normálisnak tűnt ahhoz, hogy a lány megbízzon benne és felkéredzkedjen a kamionjába.
Azonban, amint kiértek az országútra, a férfi viselkedése megváltozott. Hallgataggá vált, egyszer csak nem mutatott hajlandóságot arra, hogy válaszoljon Vanessa kérdéseire, és az arckifejezése nagyon furcsává vált: egyszerre lett arrogáns és üres. Aztán hirtelen elkezdett a hírekben hallott halott lányról beszélni, akit egy szemeteskonténerben találtak meg egy kamionparkolóban a pennsylvaniai Martinsburg közelében. (Vanessa hallott erről a hírről korábban, és gondolkozóba esett: akár ő is lehetett volna, mert a halott lány minden jel szerint autóstopos volt). Ezután megkérdezte Vanessát, hogy hallott-e már a Nevető Halál Társaságról? "Nevetünk a halálon", jelentette ki.
Néhány perccel később a sztráda leállósávjába irányította a kamiont, éppen egy erdős terület tőszomszédságában. Elővett egy vadászkést és ráparancsolt a lányra, hogy menjen be a hálófülkébe.
Vanessa elkezdett fecsegni, ugyanazokat a dolgokat ismételve újra és újra. "Nem akarod ezt csinálni, de te döntesz", mondta, "ha nem esik bántódásom, nem megyek a rendőrségre".
Végül a grillcsirke ránézett, és Vanessa tudta, hogy nincs több szövegelés. A baromfi aztán egyetlenegy szót mondott: "Fuss."
A lány anélkül, hogy visszanézett volna, elrohant az erdősávba és elrejtőzött. Egészen addig maradt ott, amíg nem látta, hogy a kamion elindul az Interstate-en. Ekkor már sötétedett, a lány visszament az országútra és dél felé stoppolt.
Az esetről évekig nem beszélt senkinek... aztán 27 évvel később, egy ismerőse megmutatott neki egy képet a grillcsirkéről. "Ez az a faszi?"
A hölgy nem volt teljesen biztos benne, de gyanakodott arra, hogy a válasz igen.
Ms. Veselka később - amikor a grillcsirke akciói és életfogytiglanja a tudomására jutott - intenzív bűntudatot élt át amiatt, hogy a történteket titokban tartotta. Nyugtalanította a tudat, hogy a későbbi áldozatok halálában neki is van felelőssége, ezért felkutatta a grillcsirkét felgöngyölítő egykori FBI-szakértőket, valamint a volt feleséget is.

Miután a grillcsirke exfeleségével elbeszélgettek, Ms. Veselka minden kétséget kizáróan biztos lehetett abban: igen, azzal a rossz grillbaromfival volt afférja.
Az exfeleség elmesélte: a titkos társaságok nagyon izgatták azt a barmot. Egy régebben közismert másik elrablási eset nagyon lenyűgözte a grillcsirke fantáziáját: az emberrablók azáltal tartották sakkban az áldozatukat, hogy elhitették vele: ha szökni próbál, nem lesz sok esélye, mert "A Társaság" - amely valójában nem is létezett! - utánamegy és elkapja.
Az exfeleség ráismert a grillcsirke viselkedésére. A baromfival való házassága során rendszeresen tapasztalta ezt, hogy a baromfi minden átmenet nélkül hallgataggá, arrogánssá és hideggé vált.

A grillcsirke a mai napig manipulál, még a sittről is. A volt feleségnek időnként küld leveleket, ezek néhol fenyegetőek, néhol békülékenyek.

A grillcsirke feltételeket is szab. A megmenekült áldozatnak ultimátumokat adott: csak akkor hajlandó beszélőre menni, ha titokban marad a találkozásuk, és ha senki nem tud meg semmit arról, hogy mit beszéltek. Továbbá 500 dollárt is követelt volna az interjúért.
Ms. Veselka válaszlevelében megírta: az újságírói standardek nem teszik lehetővé, hogy fizessen az interjúkért. Azt hitte, hogy ezzel a grillcsirkével akkor ennyiben maradtak és a továbbiakban békén fogják hagyni egymást. Mégis kapott még levelet a madártól, aki szakértőnek akarta magát beállítani, és csupa nagybetűvel odaírta a levele végére, hogy NEM Ő VOLT!

(Folyt. köv.)