Krimirajongók oldala

Jópár hónap kihagyás után ismét egy izgalmas észak-európai históriával jelentkezek. A helyszín Dánia, közelebbről Odense kikötővárosa, az 1960-as évek közepén.
A kedélyeket éppen egy fiatal nő sérelmére elkövetett gyilkosság borzolta - az áldozatot egy pincében található mosókonyhában fojtották meg -, azonban az esetet környező médiaszenzáció eredményeként a rendőrségen egy középkorú hölgy is jelentkezett. Azt állította, hogy Ebba Elvira Jensen nevű nővére - amikor legutoljára találkoztak -, éppen annak az embernek a társaságában volt, akiben most felismerni vélte a nagy sajtóvisszhangot kapott gyilkosság gyanúsítottját. S a nővérével már évek óta nem találkozott.
A rendőrök természetesen hümmögtek, jegyzőkönyvbe vették a vallomást, és nekiláttak nyomozni. Szerették volna kihallgatni többek között ezt az Ebba Elvira Jensent is - akiről ekkor derült ki, hogy már évek óta senki nem látta, és senkinek fogalma sincs arról, hogy hová tűnhetett! Csak egypár szárnyra kelt pletyka maradt a nyomában arról, hogy a ruháit megtalálták egy pincében, darabokra szaggatva.
 

Az eltűnt nő

A bejelentést tevő hölgy nővére, mint kiderült, ismert alakja volt az odense-i éjszakai életnek. Italozó életmódja miatt mindenki csak "a piás Ebba" néven ismerte - és bizony minden kocsmában ismerték; házassága tönkremenetelében is a részegeskedés játszotta a legfőbb szerepet. Volt férje vallomása szerint Ebba több időt töltött a különböző bárokban, sörözőkben, mint otthon.
A válás után is folytatta alkoholizáló életmódját; érett negyvenes nő létére állandó lakhelye rendszerint nem volt, prostitúcióból tartotta el magát, és alkalmi férfiismerősei, ügyfelei lakásán volt szokása "csövezni" néhány napot vagy egy-két hetet, ezután odébbállt.
Ebba eléggé szorosan kötődött Odense városához; előfordult ugyan, hogy néhány hónapra elutazott, de mindenki, aki ismerte, egybehangzóan állította: nem tudják elképzelni, hogy a nő máshová költözött volna.
Mindez gyanússá tette a történetet, kiváltképp annak fényében: a jelenlegi bűnesetnek és Ebba eltűnésének köze lehetett egymáshoz.
Ezért kikérdezték a piás Ebba családtagjait és feltételezett alkalmi partnereit is. Kiderült, hogy évek óta senki nem látta a Piást, és senkinek nem volt fogalma sem arról, hogy mi lehet vele.
Többek között kihallgattak egy férfit, akivel Ebba egy rövid ideig együtt lakott; bebizonyosodott, hogy ő az, akinek a társaságában Ebbát a nővére legutoljára látta - és aki később elmesélte a történetet a pincéről, meg a darabokra tépett ruhákról.
Egy alapos kutatás eredményeként gyorsan tisztázódott: ez a férfi szóba sem jöhet a mosókonyhai gyilkosság tetteseként, és a két esetnek biztosan semmi köze egymáshoz. Mindenesetre a rendőrség akkor is ott állt egy gyanús körülmények között eltűnt nő aktájával, és az újra meg újra előkerülő történetek, híresztelések a pincében megtalált, szétszaggatott ruhákról, ezt a gyanút csak még inkább alátámasztották.
Eközben bebizonyosodott: ez a férfi, akivel Ebba egy rövid ideig kapcsolatban volt, igen fontos felvilágosításokkal tud szolgálni. Az eltűnést képes volt időben behatárolni - 1961-re, tehát hat évvel a nyomozás előttre. Azt is elmondta, hogy Ebba ekkor költözött el tőle egy másik, idősebb férfihez egy kertvárosi negyedbe, és néhány napig itt lakott. Aztán, valahol - a tanú már maga sem tudta, hogy hol - hallotta, hogy Ebba a belvárosban ellátogatott egy kisebb szórakozóhelyre május elején, és ekkor lépett ki - az alig egyhetes kaland után - az idősebb férfi életéből. A szórakozóhelyet már egy újonnan megismert partnerrel hagyta el a nő, és azóta senki nem tud róla semmit.
Nosza, a kitartó nyomozók nem nyugodtak, amíg fel nem kajtatták ezt a bizonyos idősebb férfit - aki egyébként készségesen meg is erősítette mindazt, amit a zsarvak már korábban is tudtak. A Piás legutoljára nála lakott, a kerti kisházban, körülbelül nyolc napig. Május első napjának délutánján egy Norman nevű férfivel tért haza - akinek még a címére is emlékezett a tanú: a Skibshusvej külső végén, a Skibhuskro-nál.
Nos, hármasban iddogáltak a kertben egészen késő délutánig, majd együtt elmentek a belvárosba szórakozni. Ott Ebba és Norman elköszöntek az idősebb férfitől, azzal, hogy beülnének még valahová meginni egypár sört - de azt már nem mondták, hogy hová ülnek be.
Ezután az idősebb férfi soha többé nem látta a piás Ebbát. Eleinte tett néhány kísérletet arra, hogy megtalálja a nőt a törzshelyei valamelyikén, de még azokban a csehókban sem tudott róla senki, ahol a Piás egyébként napi rendszerességgel fordult meg. A kocsmatöltelékek meg más, félig alvilági elemek között szárnyra kelt a pletyka, hogy a Piás részegen belefulladt a tengerbe.
A tanú - egy vagy két évvel a történtek után - véletlenül összetalálkozott Norman-nal, és meg is kérdezte: nem tud-e valamit Ebbáról, de a férfi tagadólag válaszolt. Azt állította, semmit sem tud.
Az idősebb férfinek régebben a birtokában voltak ugyan Ebba ruhái, amelyeket hátrahagyott a kerti házban, de ezek elkallódtak azóta. A tanúnak nem jutottak a fülébe a pletykák a darabokra szaggatott ruhákról.
Ennek a tanúnak a kapcsolatai természetesen rendkívül alaposan át lettek világítva, de minden jel arra utalt: a rendőrségnek semmi oka azt feltételezni, hogy a férfinek bármi köze is lenne a Piás eltűnéséhez.

Norman, az utolsó üzletfél

Tudjuk: ha nincs hulla, nincs gyilkosság sem, tehát a rendőrségnek továbbra sem volt bizonyítéka arra, hogy a Piás bűncselekmény áldozata lett. Hé, mondhatni, végül is egy züllött életű nő tűnt el egy olyan környezetből, ahol az élet egyáltalán nem egyszerű!
A nyomozás során természetesen érdekessé vált ennek a bizonyos Norman-nak a személye, mert ő volt az, akit utoljára láttak az eltűnt nővel. Nos, maga Norman is ismert alakja volt az éjszakai életnek, sok kikötői kricsmi tekintette őt állandó vendégének. Nos - ugyanezt a rendőrség is elmondhatta magáról, ugyanis különféle erőszakos bűncselekmények folytán jó néhányszor vendégeskedett náluk is a derék Norman Askov Madsen, a tapasztalt, kipróbált kocsmatöltelék. 38 évesen már több elrontott házasság állt mögötte - feleségbántalmazás miatt több ügye is volt, és párszor kocsmai verekedések, garázdálkodások miatt is bekísérték egy kis barátságos elbeszélgetés céljából az őrszobára.
1961 tavaszán éppen a Skibhuskroen-nél lakott, de azóta többször is költözött, Odense-n belül is, majd az ország más városaiban is élt. Az utóbbi években az a sajátos szokása támadt, hogy mindig eltűnt, valahányszor csak a rendőrség beszélni szeretett volna vele. Több hónap telt el, mire Odense-ben egész véletlenül összetalálkozott vele a járőr, és a véletlen találkozáson fellelkesülve, be is tessékelte a jardra, mert hogy olyan régóta szeretnének már bájcsevegni vele a rendőrök.
A bűnügyesek tényleg örültek a szerencsének, roppantul érdeklődtek a kedves kis Madsen személye és hogyléte iránt. Ennek megfelelően lelkesen kérdezgették is, leginkább a nőügyeiről. Azonban Madsen ügyes fiú volt, ártatlan képet vágva bizonygatta, hogy nem emlékszik Ebba Elvira Jensen nevű nőismerősre. Erőteljes, szívhezszóló ráhatás eredményére aztán kénytelen-kelletlen mégis beismerte, hogy debizony. Azért a biztonság kedvéért adta az ártatlant, hogy "jaaa? Piás Ebba? Hát persze, hogy ismertem, miért nem így tetszettek említeni, furfangos rendőr bácsik?" Mindenesetre nagyban hangoztatta, hogy már évek teltek el azóta, és különben is csak futó ismeretségről volt szó, tetszik tudni.
Amint azonban ezek a makacs, konok fakabátok Madsen elé tárták a tanúk vallomását, akkor beismerte, hogy csakugyan csapott egy görbe estét a Piással. Óvatosan, a szavahihetőség fenntartása érdekében, eldudorászta halkan: segített is a piás Ebbának átcuccolni a kerti kisházba, utána pedig édes hármasban söröztek a kertben. Később, folytatta, tényleg kimentek a városba dajdajozni, aztán valamelyik kricsmiben a Piás elköszönt tőle és egyszerűen felszívódott, azóta pedig egyszer sem találkozott vele.
A fakabátok nem hagyták annyiban, és tovább faggatóztak. Madsen szabadkozott.
Ugyan már, csúnya rendőr bácsik, miért nem tetszenek már békét hagyni ezzel a hülyeséggel? Több, mint hat évvel ezelőtt történt az egész, különben sem olyan fajta vagyok, aki nőkkel erőszakoskodik, és egyáltalán, kinek tetszenek engem nézni, hát nem szokásom nekem ittas nőket a lakásomra cepelni, hogy aztán az ágyban henteregjek velük! Ugyan hová tetszenek gondolni, rendőr bácsik?
A zsekák kezdtek fejgörcsöt kapni. Ugyanis egészen indokoltnak látszott a gyanú, hogy ez a Norman Askov Madsen sokkal, de sokkal többet tud arról, mi történhetett a Piással, mint amennyit elárulni hajlandó. Viszont bizonyíték semmire nem volt, még arra sem, hogy a piás Ebba bűncselekmény áldozatául esett!
A zsaruk tehát jobb belátásuk ellenére kénytelenek voltak elereszteni Madsent. A nyomozást mindenesetre nem függesztették fel.

Norman Askov Madsen korábbi lakóhelye

Ezek a csúnya, személyeskedő rendőr bácsik, akik Norman Askov Madsent ilyen tapintatlan, tolakodó kérdésekkel zargatták, most a Skibhusvej végén lévő ház lakóit kezdték el háborgatni a faggatózásukkal - 1961-ben, amikor az izgalmas események történtek, Madsen ugyebár itt lakott pár hónapig az akkori feleségével - akivel igen viharos és rövid kapcsolata volt. A főbérlő egy idősebb néni volt, aki a történtek óta már jobblétre szenderült, és a szomszédságból is olyan sokan elköltöztek, hogy felvilágosításokkal alig tudtak szolgálni Madsenkéről.
A rossz-gonosz, gyanakvó rendőrök arra a rosszhiszemű következtetésre jutottak: Madsen bizony a lakására cipelte a Piást, kinyírta, és utána jól elásta a kertben.
A rosszhiszeműségüket Madsen exfelesége tovább mélyítette. Az asszony előadta: hallott ő is ennek a piás nőnek az eltűnéséről, és az ismerősei azt rebesgették, hogy Madsennel látták a városban. Az asszony ekkor - április végétől május közepéig - Koppenhágában volt a rokonainál, és amikor hazaérkezett, azt kellett tapasztalnia: három hét alatt nagyon megváltozott az ő Norman-ja! Valami nyugtalanság és ingerlékenység vett erőt rajta, és hirtelen rátört a Koppenhágába költözhetnék. Sürgette a feleséget: adják el a bútoraikat, és költözzenek el mihamarább, de a miértekre soha nem volt hajlandó magyarázatot adni.
A házasság egyébként viharos véget ért 1961 nyarán. Madsen erőszakos, agresszív viselkedése felszínre került; rendszeresen itta le magát és verte a feleségét; egy alkalommal oly durván, hogy a nő egy hétig az ágyat nyomta. Nem csoda, hogy a feleség beadta a válókeresetet.
A rendőrök mindeközben az elmebaj küszöbén táncoltak: egyre erősebb volt a gyanújuk, hogy a Piás bűncselekmény áldozata lett, és arra is egyre több indirekt jel utalt, hogy éppen Madsen rekkentette őt el - de bizonyíték, az egy szál sem. S mivel hulla sem volt, egy szál sem, a rendőrök egyre idegesebbek lettek. Idegességükben már nemcsak a falat kaparták, hanem Madsen egykori házának kertjét is. Felásták tehát annak rendje-módja szerint az egészet. Találtak is ugyan valami csontmaradványokat; de ezekről hamar kiviláglott, hogy állati és nem emberi maradványok.
A nyomozók kedélyét tovább borzolta, hogy a nyomozással párhuzamosan újabb és újabb pletykákat, meg bejelentéseket kellett hallaniok. Volt, aki azt állította: látta a Piást, és volt olyan is, aki azt jelentette ki: Ebba felhagyott a korábbi, züllött, félvilági életvitelével, és külföldre költözött, vagy másik városba, ahol senki nem ismerte és így tiszta lappal kezdhetett új életet; akik viszont ismerték a Piást, azok csak a fejüket csóválták. A piás Ebba annyira közismert alakja volt Odense-nek, hogy a városnak szinte szerves része volt. Különben is, eltűnésekor már elmúlt 46 éves, ebben a korban már ritkán változik meg gyökeresen az ember;
A rendőrök tovább tépték a hajukat. Még mindig nincs bizonyíték arra, hogy a Piást meggyilkolták volna! Annál is inkább, mert abban a miliőben, ahol a nő élt, az élet néha nagyon kemény tud lenni és az öngyilkosság egyáltalán nem ritkaság a kiöregedőfélben lévő prostik között. És annál is inkább, mert tényleg nem kizárt, hogy Ebba új életet kezdett valahol máshol!
Nos, az ügy tehát a felderítetlen eltűnések közé került, és a következő években különös figyelmet fordítottak minden agnoszkálatlan női holttestre, amely csak előkerült. Ezek egyike sem bizonyult a piás Ebba maradványainak.

A történet folytatását nemsoká megkapjátok. Tudom, hogy csúnya dolog éppen a legizgalmasabb pontnál hagyni félbe a mesélgetést; igen, nagyon piszok vagyok, elismerem, meg fáradt is. A következő posztban elmesélem, hová tűnt a piás Ebba, addig rágjátok nyugodtan a körmötöket, mint tették a dán rendőrök is :}